Hiába szemerkélt egész éjjel a rendszer, reggelre kisütött a nap.
Felkeléskor nyugtáztuk, hogy megint elzárták a vizet. A fűtést még kell tanulnunk, mert a két kazán még nem érti egymást pontosan, de egyre finomodik a rendszer.
A piacra egyedül mentem. Áron azt mondta, hogy addig gyakorolja a zongoraórán tanultakat. A piacon megadtam a múlt szombaton kapott hitelt. Csak tojást kellett vennem, de vettem négy kisebb fej karfiolt is, visszafele pedig beugrottam a Dabi vegyesboltba sajtért és virsliért.
Úgy érzem, hogy lassan fokozatosan kezd helyreállni a lelki nyugalmam.
A reggeli készítésénél Áron csak annyit kért, hogy a bundáskenyeret én készítsem.
Egy kicsit rendezgettem a bélyegeimet, Áron pedig bemutatta, hogy mennyit tanult a legutolsó zongora órán.
Délelőtt átmentünk a Pista bácsihoz, nem csupán azért mert éppen ma volt 72 éves, hanem csak úgy.
Pista bácsi adott egy nagyobb adagot a múlt vasárnap kifogott 16 kg-os amurból. Megbeszéltük, hogy fogok neki generálni egy gmail-es postafiókot. Az adatai megadásánál derült ki, hogy ő éppen ma 72
éves. Na erre ittunk egy-két felest.
Tőle egyenesen Gabikáékhoz mentünk. Ott egy kis politizálás, no meg a LED technika alkalmazásának részletei. Azért, hogy ne múljék az idő teljesen szárazon, bekaptunk ott is néhány felest a szilva pálinkájukból.
Áron közben elkérte a kulcsot és előbb hazament.
Még vetettem egy pillantást a Gabika gépén futó Calibre programra és a nyomtató beállításaira, mert azzal voltak problémái.
Közben a fejembe szállt a sok pálinka, így mire hazajöttem, hogy elkészítsem az ebédet, már ugyancsak oda kellett figyeljek a főztömre.
A mézes mázas szezámmagos csirkemellhez tejfölös sajtos karfiol készült ebédre. Igaz, hogy egy kicsit sok, de nagyon finom lett.
Este még megnéztük a Virtuózok zenei vetélkedőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése