Csülkös bableves és a Duna

20180420 péntek

Már reggel hétkor elindultam a piacra, hogy mire Mikiék ideérnek, újra itthon legyek. Még Esztike sem ért ki a piacra, olyan korán volt. A hentesnél vettem egy szál sütnivaló kolbászt, 20 dkg szeletelt császárszalonnát és egy egész füstölt sonkát.

Hazaérve mindenekelőtt feltettem a sonkát főni és csak utána kezdtem el magamnak a reggelit készíteni. A sütni való kolbászból levágtam egy darabot és miközben sült, egy tojást ütöttem fel mellé.

Éppen reggeliztem, amikor Miklósék megérkeztek. Kínáltam volna őket is reggelivel, de mondták, hogy útközben ők is vettek maguknak reggelirevalót. Ahhoz én csak paradicsomot és csípős paprikát tudtam adni.

Reggeli után lerámolták és felhordták az autóról a polcanyagokat és hozzáláttak a munkához. Nem is zavartam őket többé csak adtam egy ütve fúrót, hogy a kisszekrényt át tudják költöztetni a szembelévő falra.

Elmentem a Gazdaboltba. Vettem csatlakozókat a locsoló tömlő hosszabbításához és két tő lugasparadicsom palántát meg egy csípős paprika palántát, mert amiket én ültettem a palántanevelőbe, azok majd megerősödnek, de még nagyon csenevészek.

Mire visszaértem már nagyon jól haladtak a munkák.

Közben a sonka is puhára főtt. A túl sós levét kicseréltem új vízre. A sonka nagy részét feldaraboltam és úgy tettem vissza főni. Közben beleaprítottam a megpucolt sárgarépát, fehérrépát, zellert, egy fej vöröshagymát, egy gerezd fokhagymát, a tarkababot és két nagy szem krumplit hogy ha a sonka még eresztene a sójából, azt lekösse.

Dél környékén, mire a dolgok kellőképpen összefőttek jöhetett a legmacerásabb része a csülkös bablevesnek, a csipetke. A csipetkéből szándékosan kihagytam a sót.

Forrón tálaltam, de gondoltam, hogy majd mindenki tesz bele egy-két kanál tejfölt és az majd ehetőre lehűti. Miklósék agyon dícsérték a főztömet. Előtte bekaptunk egy unikumot és utána sör volt. Az ifjú Miki nem ivott semmit, mert délután ő fog vezetni hazafelé.

Kint tűzött a nap és 25 ⁰ C fölött mutatott a hőmérő. Bár minden évben először csak május elsején szoktam felavatni a Dunát, gondoltam, mi lenne, ha most ezt egy kicsit előrehoznám.

Kivittem a stégre a kis létrát és beleeresztettem a vízbe, ami, most alig volt 17 fokos. Feri a parton aggódva szörnyülködött és csak annyit kért, hogy ne keresztbe ússzam át a Dunát, hanem a part mentén ússzam le ugyanazt a távot.

Nagyon jól esett az úszás, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy utána húsz percet kellett állnom a forró zuhany alatt, hogy visszatérjen belém az élet.