Hazafele

20180422 vasárnap

Szép napos reggelre ébredtem.

Hagymás paradicsomos tojásrántottával kezdtem a reggelt.

A rekeszekben tárolt utolsó könyvek is felkerültek az új polcra, sőt a gardropból is elkezdtem kirámolni a még banános dobozokban tárolt könyveket. Egy nagy projekt végére került pont. A könyveket nem elég olvasni, lehetőleg redben is illik tartani.

A kertben kerestem egy helyet az új smaragdfa jövevénynek és gondosan el is ültettem. Büszke vagyok rájuk, mert ez már az ötödik a kertben.

Az eddig vizes szalvétában csírázásra biztatott paradicsommagok is palántanevelő poharakba kerültek.

Mannának megmondtam, hogy csavarogja ki magát még délelőtt, mert délután indulunk haza.

Egyszercsak megszületett bennem a nagy elhatározás az elveszett szemüveg miatt. Az mégsem lehet, hogy este szemüveg nélkül  vezessek haza, majd holnap beállítsak az optikushoz, hogy egy kisebb vagyonért rendeljek egy új szemüveget.

Elkezdtem mindent kipakolni  az istállóban arról a környékről, ahol az eset történt. Akkor már nagyon nagy a baj, ha én elkezdek rendet csinálni.

Előszőr kitoltam a fűnyírót, azért, hogy ki tudjam tólni a három kerékpárt. Mindent összeszedtem a földről a tetthely környékén és amit tudtam, azt rögtön a helyére is tettem. Azok között voltak régóta keresett villáskulcsok, csomagtartó alkatrészek és a polcról leesett LED-es kerékpárlámpa, hulladék fadarabok és 

NINI! ott van a szemüveg! 

Teljesen megdicsőülve rámoltam mindent vissza a helyére, miközben lelki füleimmel hallottam drága megboldogult Róza anyám szavait: „Látod Gabika, tudsz te, ha akarsz.”

Mannát betoloncoltam a házba, miközben mondtam neki, hogy: „Most már nem mehetsz ki, mert nemsokára indulunk haza.”

Még egy nagyot locsoltam, ki tudja, fog e esni jövő péntekig.

Elkezdtem mindent összecsomagolni és megpróbáltam a zöldséges túrót sem itt felejteni a hűtőszekrényben. Mannát is bepateroltam a hordozókájába, hogy nyugodtan, a kiszökés veszélye nélkül tudjam behajtani a zsalugátereket.

Sajnos már elkezdett sötétedni, amikor elindultunk.

Amikor (elég későn, már 9 óra is elmúlt) hazaértem Gazdagrétre, először felvittem Mannát, a piros kosarat és a notebookot.

Áron azzal fogadott, hogy csütörtök óta még nem tudta befejezni a rendcsinálást, de erőteljes haladás mutatkozik.

   

 Becsöngettem Emőke lányomhoz, hogy túrót ott találja a hűtőszekrényben, meg hogy Andrásnak is van ott egy kis csülkös bableves tejföllel.