A chemoterápiának egy ideig vége

 

Valamikor hajnaltájt, Manna olyan erőszakos volt, hogy le kellett vinnem, hogy megkezdhesse a napi csavargásait.

Mire felébredtem Áron már nem volt itthon.

 Reggelire csak egy zsíros deszkát ettem, amin egy szelet tarja volt, mellé újhagyma. Utána tejeskávé.

 Először vittem egy palack vizet a smaragdfának. Megnyugodva láttam, hogy a kivezényelt fűkaszálók körülkímélték és a fácska már szépen fejlődik.

 

Megcsináltam két adagnyi Duolingót. Átutaltam a havi TESCO költésünket.

 Éppen terveztem, hogy felhívom a Nóra nagyit, amikor a szomszédja telefonált, hogy a nagyi nincsen jól. Kihívta hozzá az ügyeletes orvost, aki azt javasolta, hogy a házi orvosa (dr. Csák Ilona) utaltassa be kórházba.

 

Megbeszéltem a szomszédnővel (Emmikével), hogy délután négykor, amikor a háziorvos kijön hozzá, akkor én is odamegyek, hogy tudjak vele beszélni.

Most, hogy kezdek kikászálódni a chemoterápia okozta gödörből, úgy gondolom, ideje folytatni a blogomat.

Kedden lesz az ötödik, a prognózis szerint az utolsó chemó. Nagyon szar dolog, de ha az eddigi négyet túléltem, akkor még ezt az ötödiket is túl fogom élni.

Elkezdtem megnézni a „Nyugaton a helyzet változatlan” c. filmet (Erich Maria Remarque) angol hanggal és feliratozás nélkül, abban a hitben, hogy érteni fogom. Valószínűleg azért értettem meg belőle sok mindent, mert igaz, hogy már régen, de a könyvet olvastam.

Közben megint érkeztek hagyományos villanykörte formájú LED lámpák.

Nem sokkal azután, hogy Áron hazaért a suliból, elindultam a Nóra nagyihoz. Áronnak meghagytam, hogy mire visszajövök tegyen rendet a szobájában és rámolja ki a mosogatógépet. Ica is ott volt. Bár nem vagyok orvos, de annyit meg tudtam állapítani, hogy a nagyi nagyon rossz állapotban van.

Ica elmondta, hogy miket hozott neki és a nagyinak milyen kifizetni valói vannak (Élelmiszerek, amiket az Ica vett, takarítás, klímaszerelés, kommunális adó visszamenőleg 2012-től stb.) Úgy, hogy amikor Ica ment haza, akkor lekísértem és annyi pénzt vettem ki, hogy ezekre mind elég legyen, sőt még nagyi se maradjon készpénz nélkül. Vittem föl neki a kínaiból csirkét fafül gombával és az orvos által felírt antibiotikumot, amit a lelkére kötöttem, hogy reggel és este vegyen be belőle 1-1 szemet. Mivel nem voltam biztos abban, hogy el nem felejti, arra is megkértem, hogy amikor reggel bevette, hívjon fel telefonon.

Hazajövet Áronnak és Emőkének is vettem vacsorát, de a szoba rendberakásából nem lett semmi.