Reggel ¼ 10-kor ébredtünk, de Áron szeretett volna még egy kicsit
lustálkodni, ezért csak Tibor jött velem a piacra.
Vettünk angol szalonnát és sütni való szalonnát, újkrumplit, paradicsomot,
újhagymát, vöröshagymát, kávét és sajnos retket is, de az már nagyon fás volt.
Beugrottunk a csavaros boltba is egy csavarért a szakadó bowden
szereléséhez.
Nagy terülj-terülj asztalka készült. A reggelihez már megterítettünk a kúp
alatt és már minden gőzölgött, de Áront még nem lehetett lecsalni a számítógép
mellől.
Reggeli után elkezdtem írni a mai blogot, Tibor pedig azt a mérnöki
feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a problémát és tegyen műszaki javaslatot,
hogyan szereljük fel a szakadó bowden-t a huzika vonószerkezetére. Végül együtt
szereltük fel.
Kora délután elmentünk Áronnal Miskolczi Marikához és vittük Áron fekete
hosszúnadrágját, hogy mit tudna vele csinálni, mert Áron kinőtte és csütörtökön
lesz a ballagási ünnepsége. Marika nem volt otthon, ezért csak a kilincsére
lógatva ott hagytuk a nadrágot.
Visszafele megálltam Juditnál és Áront arra kértem, sétáljon haza és hozza
át Tiborral a nagy létrát Bénitől, hogy le tudjuk szedni a frissen érett
cseresznyét.
Juditnál egy kávé mellett elbeszélgettünk és én teljesen el voltam ájulva
attól, hogy Juditnál hova fejlődtek a magról nevelt smaragdfa palánták.
Judittól kaptunk egy, a Levente által kinőtt fekete hosszúnadrágot Áronnak
a ballagásra.
Otthon azután elkezdtük elkészíteni a paprikás krumplit, ami nagyon finom
lett.
Engem megnyugtatott a nagy zuhé, mert legalább nem kellett locsolni.
Mire én is hazaértem, már javában készült a paprikás krumpli. Nekem már
csak rá kellett borítanom a megdinsztelt hagymára a felkockázott újkrumplit és
rákarikáznom a lecsókolbászt és hadd menjen.
Áron felpróbálta a frissen kapott hosszúnadrágot és pont jó volt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése