Utsó tanítási nap

Reggel csak annyira ébredtem fel, amíg Áron ideadta a két Belépőt a június 15-i ballagási ünnepségre. 

Később megállapíthattam, hogy Áron megint milyen kupit hagyott a szobájában. 

Rövid reggeli után elindultam a TESCO-ba és onnan egy kis kerülővel mentem a lakókocsiért. A kerülőre azért volt szükség, mert a szakadó-kötél miatt még tartoztam Nagy úrnak 1600.- Forinttal. 

Semmi perc alatt felakasztottam a lakókocsit és a Gazdagréti térig meg sem álltam. Ott egy picit problémás volt egy ilyen 10 méter hosszúságú szerelvénnyel parkolni, főleg azért, mert ki volt írva, hogy a maximális megállási idő 30 perc. 

Manna!, Manna! – szólongattam a macskánkat, de nem jött elő, viszont Zoli megörült a hangomnak, mert Ő viszont Emőke lányomnak hozott egy doboz földi epret, de nem találta itthon. Átvettem az epret és egy kicsit beszélgettünk mindennapi problémáinkról: Áron, Emőke, a közoktatás mai állapota stb. 

Otthon elkezdtem összepakolni a Dömsödre tervezett cuccokat. 

Nóra nagyi hívott és nagyon megörültem annak, hogy a szokásosnál jobb kedvűnek hallottam a hangját. 

Áron telefonált, hogy én ne menjek a tanár búcsúztatóra, mert oda a szülők nincsenek meghívva, majd öt óra után érkezik haza. 

Elhatároztam, hogy elmegyek a Farkasréti temető környékén az egyik sírköveshez és megérdeklődőm, hogy mit kóstálna egy kb. 25 x 35 cm-es gránitlap a húsfélék kövön sütéséhez. Találtam is egyet. Szimpatikus, csinos 30-40 közötti nő volt az üzletben, akivel jól elbeszélgettem, de a kő ára húzós (15-20 ezer között) lett volna, viszont felírva a nevem és a telefonszámom, megígérte, hogy ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy a kőnek minden oldala le legyen csiszolva, akkor ő megpróbál nekem egy darabot szerezni és az annyival lenne olcsóbb, hogy ingyen lenne. Egy pillanatra megint eszembe jutott, hogy Möci gyakran mondogatta: „Gabika, Téged szeret a Jóisten.” 

Később hazaért Emőke és nekünk is dobozolt az eperből. Azután megérkezett Manna is és ½ 6-kor Áron is és bár addigra már mindent bepakoltam az autóba, indulni csak 6-kor tudtunk. 

Az út első felében Áron elmesélte, hogy milyen volt a tanárbúcsúztató, az út második felét végig aludta. Bár a tankoláson kívül sehol nem kellett megállnunk, az út – a huzika vontatása miatt – mégis a szokásos egy óránál tovább tartott. 

Megérkezve, egy darabig bevontattam, majd lekapcsoltam a lakókocsit és onnan a moverrel, Zoli bácsi és Tibor kézi segítségével tettük a helyére.  

Mannát azonnal kiengedtem és indult csavarogni. 

Áront megkértem, hogy szedje le a kis meggytermésünket. 

Bekaptam egy Unikumot és a kúp alatt begyújtottam a tüzet, hogy megsüthessek egy jó nagy adagot az oldalasból. A tepsibe tettem még csíkokra vágott krumplit és hagymát, majd felhívtam Juditot, hogy Jöjjenek át Leventével egy kicsit grillezni. Amíg ez sült, Tibor elkarikázott kenyérért. A kúp alatt terítettünk és a közös vacsora jól sikerült.