Gyorsan összepakoltam és Mannát is otthagyva indultunk, Áronnak pedig
mondtam, hogy majd útközben valahol fogunk reggelizni.
Így is lett. Kiskunlacházán bementem az albán pékségbe. Áronnak almás pitét
hoztam és egy üveg üdítőt, magamnak pedig egy baconos kiflit.
Itthon azzal kezdtem, hogy felmentem az Ilihez és mivel tudom magamról,
hogy mennyire nem tudok úgy kondoleálni, ahogyan illik, csak megöleltem és
magam is meglepődtem azon, hogy közben sírok.
Áron azzal a „jó” hírrel fogadott, hogy nem is ma van a beiratkozás, hanem
holnap.
Vittem le egy palack vizet a smaragdfának és felhoztam a routert, hogy
mindenkinek legyen Internet hozzáférése.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy átszaladnék azért a pénzért, amit a kommunális
adóra neki befizettem, mert teljesen kiürült a családi kassza és már a
számlámon sincs pénz, hogy kivehetnék, pedig a holnapi beiratkozáskor Áronnak
be kellene fizetnie a tankönyvcsomag árát. Ha ott a suliban elfogadnának
hitelkártyát, akkor még meg tudnám oldani, de ha nem, akkor padló.
Nagyi kérdezte (de ezt tíz napja, amikor erről beszélünk, mindig
megkérdezi), mennyivel is tartozik. Mondtam, hogy 180.000.- forint. Jó akkor
ezt kiveszi a falból.
-
Akkor délután átmennék érte.
-
Ma nem jó, mert nem érzi jól magát.
Mivel biztos vagyok benne, hogy holnap reggelig ezt újra elfelejti, futok
egy kört és megpróbálok legalább annyit kölcsönkérni valakitől, amennyire
holnap okvetlenül szükségünk lesz, vásárolni meg tudok a hitelkártyáról.
Elvégeztem a napi Duolingót, miközben Áron betelepedett az asztali
számítógépemhez és utána játszottam egy jutalom sakkpartit. Még a napi blogot
is megírtam, csak utána kezdtem azon gondolkozni, hogy mit készítsek ebédre.
Végül egy mélyhűtött spenót lett az ebéd megsütött lazacderékkal. Áron a
spenótot szó nélkül megette, de a lazac – mélyhűtő ide, mélyhűtő oda – szerinte
már nem volt elég friss. Később Emőke hozott át neki valamilyen kaját, de abból
én nem láttam egy falatot se.
Ebéd után Áron lement focizni, de amikor én lementem, hogy megnézzem, akkor
azt nem nézte jó szemmel. Bevallom nekem sem tetszett az társaság, akikkel
focizott. Amikor lementem, éppen akkor jött le a pályáról az egyik játékos a
partvonalon kívül ülő barátnőjét kérdezte, hogy: „Van még abból a pálinkából
egy kicsi?”
A lefekvés előtt arra kértem Áront, hogy olvassa el az Apáczai Csere János gimnázium
levelét, amiben leírják, hogy milyen dokumentumokat kell holnap délelőtt 10
órára bevinnie a beiratkozáshoz, azokat készítse össze és csináljon végre
rendet a szobájában. (A TAJ kártyájáról Áron például három hónapja azt mondja,
hogy Ő tudja, hol van, de én még nem láttam.)
Kérdeztem, hogy a Gólyatábor pontosan mikor lesz és mennyit és azt mikorra
kell befizetni. Áron azt mondta, hogy azt mi már befizettük, de ebben én nem
értettünk egyet.
Este megnéztem a Belgium-Magyarország EB focimeccset, de minek. 4:0 –ra
kikaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése