Nő a távolság Áron és köztem

 20201212 szombat

9-kor kezdődik a nap.

Hírek, levelek  és egy  kis francia Duolingó éhgyomorra.

A CBA-ban vettem kenyeret, sütnivaló kolbászt, egy doboz tojást a reggelihez és egy nagy palack sört.

Áron délután 1-ig nem tudott felkelni és kijönni megreggelizni.

Már többször kérte, hogy neki ne csináljak reggelit, majd ha éhes lesz, akkor rendel valamit a pizzafutárnál. Neki erre telik, nekem nem. A kettönk reggelije - kiszámoltam - 420.- forintba került. Áron a sajátját meg tudja oldani 4.500.-ból. Valami nincsen jól.

Miután ő is belátta, hogy ez így nem teljesen helyes bevitte magához a reggelit, megette, sőt még közölte is, hogy finom volt.

Jó lenne, ha az evésen kívül is találunk valami közös programot, de Áronnak nincs erre különosebb igénye és nekem úgy tűnik, hogy nem csupán onállósodik, de egyre nő közöttünk a távolság. 

Nem csak külön szobában élünk, de nincs közös társaságunk, nem találkozik sehol az érdeklődési körünk. Az egyik nap már majdnem összejött egy sakkparti, de azután mégis elmaradt.

Néha, mint például ma is én kezdeményeztem, hogy mondja el napok óta miért nem találkozik a lánnyal és érdekes módon részletesen elmondta, hogy most a lány távoktatásban nagyon el van foglalva a vizsgáival. 

Estefelé elkezdtem készíteni a vacsorát. Feldaraboltam a debrecenit és egy kis olajon dinsztelt hagymán elősütöttem, majd ráöntöttem az üveg lecsót. Kis Erős Pistával megcsípőztem. Amikor már jól összefőtt beleütöttem egy tojást, hogy a csípősségén egy kicsit visszavegyen.

Emőkének is átvittem egy adagot. 

Amikor szóltam, hogy a vacsora tálalva, Áron is kijött a kuckójából, de a neki szedett adagnak csak a felét ette meg, letakarta egy másik tányérral, hogy ne nyúljak hozzá, majd később megeszi. Nekem nagyon ízlett.