A bélyeggyűjtemény

 20210906 hétfő

1/2 7-kor ébredtem. Szerintem az probléma, hogy Áron még 1/2 8-ig nem teszi ugyanezt. 

Nem kérte, hogy legyek az ébresztője én pedig nem teszem ki magam annak, hogy egy kedves ébresztésre barátságtalanul reagáljon. Úgy tűnik, hogy nem sikerült túltennem magam azon, hogy a minap azf kérte, hogy máskor ne készítsek neki tízórait. Ha már önálló felnőttnek érzi magát, akkor legyen az. Az nem elég ha valakinek 2-3 ébresztőórája van, kell hozzá némi felelősségérzet is.

 Az odáig rendben van, hogy alapvetően optimista szemlélettel még egy jó darabig életre rendezkedem be, mindemellett azon kezdtem el gondolkozni. hogy  nem elég a családtagjaimról gondoskodni, megkell tervezni a hátrahagyni szánt tárgyaknak is a sorsát és nem szabad olyan meggondolatlanul, felelőtlenül "bárhogy lesz, úgy lesz" a tárgyakról sem gondolkozni, mint ahogyan azt például tettem a 8000 kötetes könyvtárammal, amikor hirtelen elhagytam a Rácz Aladár utcai építményt.

Ebből kiindulva foglalkoztat mostanában egyre gyakrabban a nem kis bélyeggyűjteményemnek a sorsa. 

A hatéves korom óta gyűjtott, vásárolt, rendezett gyűjtemény nagy része (nem tudom, hogy hol), de valószínűleg ugyanott van, ahol a könyvek. Bár egyszer Babai Éva (volt feleségem) azt mondta, hogy néhai Apám Károlyka egy alkalommal meglátogatta, a gyűjteményt saját gondozásába vette és magával vitte.

Amikor Áron délután hazajött az egyetemről kértem, de nem eröltettem, hogy meséljen a napjáról, de nem tette 

Estefelé behozott egy hamburgert, Emőke lányom pedig küldött másfél cső frissen főzött kukoricát. Mindkettő nagyon finom volt.