Gyertyagyújtás

Estefelé eljött Emőke és András. Hozták a Jézuskát is. Én kaptam egy dedikált Zaka Dominika második könyvet „A szabadság íze” és sok finomságot, köztük egy rúd mákos bejglit.

Meggyújtottuk a karácsonyfaként feldíszített fenyőlomb melletti gyertyát és közben bekapcsoltam egy kis karácsonyi zenét.

Emőke megkapta a már korábban beígért jogosítvány borítékot, egy Márai kötetet és egy univerzális konyhai darálót-szeletelőt. 

Áron egy nagy digitális ébresztőórát, mert az eddigi 4-5-re nem mindig tud felébredni és egy új akkut a kis ZTE kütyüjébe, mert a benne lévő hamar lemerül. Nem csoda, mert ez már lassan tíz éves. Ez volt az első Androidos okos telefonom. Utánam megkapta Emő és végül Áron. Leszámítva azt, hogy a kijelzője már be van repedezve, még ma is jól működik.

Áron azzal villogott András és Emőke előtt, hogy önállóan gyújtott be a cserépkályhába.

Megkínáltam Emőkééket a kétféle (serpenyőben és Airfryerben sütött) maradék rántott ponttyal és a majonézes krumpli salátával. Nem maradtak sokáig, még megnézték a félig kész kocsi beállót és ¾ 9-kor már el is indultak haza.

Emőkének a lelkére kötöttem, hogy hatoljon be a Gazdagréti téri lakásba, adjon a Mannának enni és engedje ki.

Áron még este 10-kor a Leóval skype-olt és lediktálta neki a diótortánk receptjét. Hiába mondtam neki, hogy azt el is tudjuk küldeni digitálisan, de élőszóval mégis más.