Reggel rendeztem egy fejmosással egybekötött nagy fürdést és még meg is borotválkoztam,
hogy a K&H-ba már európai külsővel érkezzek.
A K&H-ban viszont nem
európai módon fogadtak. Először nem akarták kiadni a Gyámsági forint számla
kivonatát, mert, hogy nemcsak a rajta lévő pénzzel, hanem a kivonat felett is
csak a számlatulajdonos (Pacher Áron) rendelkezhet.
Maga a rajta lévő pénz
pedig mélyen a KSH inflációja alatt 1.2 %-kal fog kamatozni és őket egyáltalán
nem zavarja, hogy ezzel a kiskorút fogják megkárosítani.
Végül felhívtam a Gyámhivatalt és az ő telefonos közbenjárásukra engedtek a szigorukból és példányonként 608.- forintért (náluk ilyen magas a nyomtatási költség)
kiadták a 3 x 2 lapos igazolást, (ugyanis az ügyintézőnek nem sikerült beállítani
a kétoldalas nyomtatást).
Ezután már csak a szövegezésben való helyesírással (kibocsájt,
kettőmillió, mert az helyesen kibocsát és kétmillió) sértegetve őket, mindent
átvettem, azzal a búcsúval, hogy akkor lássam őket, amikor a hátam közepét.
Tiborral és Petrával ½ 1-re beszéltem meg a találkozót a Maros utcai
lakásban. Így még maradt arra időm, hogy a kis kínaiban magamhoz vegyek némi
ebédet.
Mindenki ott volt időben és a papírok továbbítását a Gyámhivatalba, már
Tibor vállalta.
Még gyorsan bepakoltam négy banános doboznyi könyvet az autóba és indultam
haza.
Áron négy óra körül érkezett haza és rögtön be is ment a szobájába tanulni,
mert holnap fizikából fognak dolgozatot írni.
Dömötör Tibcsivel, Reich Tamással és Kincses Gyöngyivel beszéltem hosszan
telefonon.
Este elszámoltattam a lányt, milyen volt az ajtaja elé tett túró és a
körözött. Megbeszéltük a karácsonyt, Áron pedig magába szállt és kirámolta a
mosogatógépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése