Nyolckor ébredtem, de a
felkelés ez alkalommal elmaradt. Most éppen minden összejött. Odakint ismét
téliesre fordult az idő és az idokep.hu sem biztat semmi jóval. Manna is a
reggelije után kérte, hogy kimehessen és már 50 cm-t ment is, de rögtön
visszafordult.
Nekem a múlt héten
sikerült végre lecseréltetni a téli kerekeket, de nézve az időkép jósolta
időjárást, az is lehet, hogy korai volt. Bekapcsolom a fűtést és megreggelizem.
Nagyon görnyedten megyek,
a derekam azzal fenyeget, hogy mindjárt bekattan.
A notebook bal hátsó
csuklópántja (Scharnier magyarul) egy felnyitáskor kitörte a házat. Egy szóval
a baj csőstől jön. Ezért azután a szombati piacozás is elmarad.
Következik a preventív
kezelés. Egy takarót leterítek a szőnyegre és így a padlóra fekszem.
Szerencsére van olvasnivalóm bőven. Azt nem mondom, hogy jó érzés a kemény
padlón feküdni, de legalább megelőzi a hirtelen becsípődést.
Már majdnem három óra,
amikor Áron ír Viberen: „Nem tudok ma menni csak holnap”.
Mire azt válaszoltam:
"Szia, Áron, a derekam beszart. Alig tudom ellátni Mannát és magamat. Csak
akkor gyere, ha el tudsz viselni egy apát, aki konkrét és átvitt értelemben is
a padlón van."
Addig egyengetem a hátam
a padlón és remélem, hogy holnapra már jobban leszek.
De mégse. Most már oldalra
se tudok fordulni, mert akkor is hasogat. Végfül feladom és felhívom az orvosi
ügyeletet. Ők azt javasolják, hogy inkább hívjam ki a mentőket, amit később
átvállaltak, úgy, hogy ők fogják kihívni a mentőket, de előbb ki fog jönni az
ügyeletes orvos és ellát, hogy a mentő be tudjon vinni valamelyik kórházba.
Közben átjött Feri bácsi
is, hogy segítsen. Végül a mentők érkeztek meg előbb, de ők azt mondták, hogy
addig hozzá se tudnak kezdeni az akcióhoz, amíg az orvos nem lát és azt nem mondja,
hogy ilyen állapotban vihetnek. Az csak tovább bonyolította a helyzetet, hogy
ők lehetetlennek találták, hogy ha ilyen minden mozdulatra érzékeny állapotban
vagyok, akkor ezen a keskeny csigalépcsőn levigyenek. Esetleg felhívják a
tűzoltókat, akik az ablakon keresztül ki tudnak emelni, de ahhoz is meg kell
várniuk az orvost, mert az állapotom súlyos és a szállításom veszélyes.
Az ügyeletes orvos két
óra múlva érkezett és adott két lórúgásnyi fájdalomcsillapítót, majd azt mondta
kb. húsz perc múlva vihetnek.
A csigalépcső problémát
én oldottam meg azzal, hogy megígértem, ha a lórúgásnyi fájdalomcsillapító az
elvárás szerint fog hatni, akkor én egyedül is le tudok menni és minden
segítség nélkül kisétálok a mentőautóhoz. Én csak ne vagánykodjak az ő
felelősségükre – mondták.
Végül minden így történt,
azzal a kis eltéréssel, hogy közben a két mentős óvatosságra intett és két
oldalról támogattak.
Feri mindent elvállalt,
hogy becsomagolja a szükséges cuccokat, amiket magammal kell vinnem, be fogja
csukni a zsalugátereket, leoltogatja a villanyokat és mindent bezár. A kulcsok
nála maradnak, és amíg nem térek vissza, naponta kétszer átjön és ellátja a
Mannát.
A mentőautóban egy
vákuumágyat készítettek nekem és megkérdezték, hogy ha nincs ellene kifogásom,
akkor felvehetnek-e még egy beteget Dömsödön, akit szintén Budapestre kell
szállítaniuk, mert sajnos olyan kevés autójuk van, hogy különben vissza kellene
jönniük. Természetesen semmi kifogásom nem volt ellene.
Időben hosszú lesz az út
– mondták –, mert velem csak lassan szabad menniük.
A mentősökről és az orvosról
elmondható. hogy a szakértelmük és a lelkiismeretességük 100 %-os.
A személyzetet közben
kifaggattam, ha nem veszik tolakodásnak, ezért a munkáért kb. mennyi a havi
jövedelmük. Átlagosan olyan 150 ezer forint, de nekik szerencséjük van, mert a
kivándorlások miatt olyan nagy a mentős gépkocsivezetők, ápolók és mentős orvosok
között a hiány, hogy orrvérzésig túlórázhatnak, ami miatt ez a 150 ezer forint,
felmehet, akár 180 ezerre is. A saját bajomon felül, ezen nagyon ki voltam
akadva.
A mentő gépkocsivezető
elmondta, hogy az Ausztriába kivándorolt mentős gépkocsivezetők csak német
nyelvtudással tudnak elhelyezkedni, amiért nem kapnak külön nyelvpótlékot, mert
ez ugyanolyan alapfeltétel, mint a vezetői jogosítvány. A heti munkaidő 40 óra,
de azt nem tudják garantálni, hogy a két szabadnap mindig, mindenkinek
szombat-vasárnapra esik. A havi nettó bér 10.000.- € (3.1 millió forint) és ezen felül kapnak
szolgálati lakást és a németen felül minden Európai nyelvvizsga után 1000.-
€/hó nyelvpótlékot.
Ezek után egyáltalán nem
csodálkozom azon, hogy nem csak mentőautóban van hiány, hanem mentő
gépkocsivezetőben és mentős orvosban is.
9 óra körül megérkeztünk
az Üllői úti I.-es Belklinika Sürgősségi Betegellátó Osztályára. A mentősöknek
nagyon hálás voltam és ők is az én hálámért. Egy kedves ápolónő 5 percen belúl megjelent
az ágyamnál és egy űrlappal és írószerrel a kezében alaposan, mindenről
kikérdezett. Az igaz, hogy amikor közben kértem egy pohár vizet, akkor
megkérdezte, hogy van-e bögrém, mert ha nincs, akkor el kell kérnie egy
betegét, amit hamarosan vissza is kell majd adnia. A nővérke utána betakart és
azt mondta, hamarosan jön a doktornő addig pihenjek.
Ezek után következett a
SÜRGŐSSÉGI! Betegellátás.
A hamarosan azt jelentette, hogy éjjel ½ 2-kor jött a
doktornő, aki néhány többletkérdés után közölte, hogy most be fog köttetni egy Dyclofenac
infúziót, ami egy erős fájdalomcsillapító és reggelre lecsöpög, akkor megkapom
a zárójelentést, aminek a lényege az lesz, hogy a háziorvosom utaljon be egy
Reumatológiai Szakrendelésre, és ha addigra átmenetileg panaszmentes vagyok,
akkor értesítsek egy hozzátartozót, aki el tud jönni értem. Úgy éreztem, hogy a
doktornő nem nagyon kényeztet, így én se tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése