Könyvek

Szeles, de szép napsütéses a reggel. Mire felébredtem Áron már nem volt itthon.

Megint éreztem a lábamon ezt a körömágygyulladás okozta érzékenységet. Biztatom magam, hogy ennek a végére kellene járnom. Nem kellene megengednem, hogy gyűljenek, halmozódjanak a problémáim. Az a fontos, hogy a dolgok irányítása a kezembe maradjon.

Reggeli készítése közben vittem le egy ballon vizet a smaragdfának, mert nem voltam biztos benne, hogy ezt a szeles időt majd csapadék is követi.

Kézbe veszem magam, lemegyek a doktornőhöz, ahogyan azt vele megbeszéltem, amikor még fekve próbáltam kúrálni magam.  

Első lépésben kaptam egy beutalót a Fehérvári úti SZTK Reumatológiára.

Egy Dömsödről jött látogatóm megcsodálta, hogy itt is ilyen sok könyv van, mert ő már attól is elájult, hogy ott mennyi van. 

Próbáltam neki elmagyarázni, ha valahol sok könyvet lát, abból még ne vonjon le semmilyen pozitív következtetést a tulajra nézve, mert az nem számít semmit.  Ha megtudja, hogy ezekből mennyit olvastak el, abból már egy lépéssel közelebbit lehet tudni, de még abból se mindent.

Irodalmi értéküket tekintve jók-e azok a könyvek vagy silányak?

Azon túl, hogy a könyvek szórakoztatták, megértette-e az olvasó, amit olvasott, magáévá tette-e? Attól szélesedett-e a látóköre és finomodott-e az ítélőképessége?

Ami a legfontosabb, hasznosult-e bármilyen módon az olvasottakból a tudása vagy az hasznára vált-e a szűkebb vagy tágabb környezetének? 

Még ezernyi dolog van, ami feltétele annak, hogy a könyvek mennyisége durva lineáris korrelációban legyen a tulajdonos emberi értékével.

Este próbálkoztunk Tibcsivel, hogy a TeamVieweren keresztül a File Explorer-jéből áthúzzunk könyvtárakat a Dropbox-ába, de ezt a dupla áttételt nem bírta és csak lokálisan ment.