Halászlé

 20201108 vasárnap Halászlé

Ma munkaszüneti nap van. Hosszú lustálkodás áldozata vagyok. A végtelenségig ez sem mehet, le kell mennem reggelizni.

Igyekeztem főképp a maradékokat elfogyasztani, mert a cserehűtőnek is csak a mélyhűtő része működik.

Az ebédre már csak két óra után került sor.

Nincs hátizsákom, mert az Áron kölcsön hátizsákját ő hazavitte, így a mai almaszedés elmarad, kevesebb cuccal (csak a notebook) indulok haza. 

Egy almát azért zsebre vágok. 

A Dabi Étteremnél kiszól a csaj, mert tudja, hogy szeretek ott halászlét rendelni, ugorjak be, mert most készült el a friss halászlé. Mondtam, hogy kösz, de most már a 4 órás buszhoz sietek. Akkor gyorsan  becsomagol egy adagot. Amíg csomagolja, a főnöknél fizetek. Azt mondja, hogy hallom siet, az 1.590.-  helyett legyen csak 1.500.-, mert úgy gyorsabban tudok visszaadni az 5.000-esből. Ez Dömsöd. Nem felfele kerekít, hanem lefele.

 A Bucsi közben battyogva a buszmegálló felé G. Judit kiszól, hogy elvinne autóval, mert a 15:54-est gyalog már nem érném el. Judit egy áldás. 

Elvisz és szinte az utolsó pillanatban pattantam fel a buszra. 

Az almát a buszon majszolom el. Nagyon finom volt, lédús. Jobban esett, mint egy pohár sör.

Hazaérve elromlott a kedvem. A rendetlenség áthatolhatatlan, a téma a pénz.

A halászlé (két adagnyi)melegszik a mikróban, nincs itthon kenyér, a CBA már zárva. Sokszor kértem Áront, hogy aki az utolsó szeletet fogyasztja, az gondoskodjon az utánpótlásról. De ez nem csak a kenyérre vonatkozik, hanem mindenre. Úgy is nevezem, hogy WC papír szabály.

Katikáéktól kérek kenyeret, a halászlé finom, de Áron nem kér belőle.

Este 10 óra után még nagy vita Áronnal, mert látom, hogy hajnalig tervezi az Internetezést.