20201130 hétfő
Már éjjel 1 órakor felébredtem. (mikor máskor?) Ki korán kel, aranyat lel.
Friss fejjel rendeztem a tegnapi ünnep blogbejegyzését. Utána nagy bánatomra beleolvastam a Facebookon a hazai politikai élet "Adok-Kapok" gusztustalan bugyraiba. Ha már egyszer ide születtem, akkor legalább miért nem tudom távoltartani magam ezektől. Szerintem E. Béla barátom teszi bölcsen. Azt mondja, nem érdekel, leszarom. inkább elmegyek a Pilisbe és sétálok az erdőben, miközben nem azt hallgatom, amit a politikusok hazudoznak, hanem amit a madarak csicseregnek.
Sikerült visszaaludni, amiből már majdnem dél lett, mire felébredtem. Ettem egy pár falatot a sonkából.
Két napi lógás után ma megint egy kis francia Duolingo.
Visszavittem volna Gabikának a tepsit, hálálkodva egy kis kóstolóval a diótortából, de nem tudok versenyre kelni vele, mert, azt mondta, hogy neki maradt még egy tepsije, ezt nekem szeretné ajándékozni.
Délután 4 óra körül elindultam Budapestre. A korom abból derült ki , hogy hányszor kellett a kaputól visszamennem a házba, hogy még mit felejtettem el betenni a táskámba. Az úton a buszmegállóig nem működött a fűtés. Már elkelt volna egy télikabát.
A Népligeti buszvégállomásra érve Áronnak is, magamnak is vettem egy szelet pizzát, amit a Bikás parknál megtoldottam egy doboz szushival.
Gazdagréten kíváncsian nyitottam ki a postládát, de az új bankkártya még nem volt benne. Azt tudtam, hogy Isten malmai lassan őrölnek, de ennyire lssan? A lakásban az állapotok pont olyanok voltak, mint amilyeneket vártam. Ha nem lett volna sötét, visszaindultam volna.
Szerencsére nem tettem, mert így együtt vacsorázhattam Áronnal. A szushit feleztük meg, miközben részletesen elmesélte sakk élményeit, amit fejben már alig tudtam követni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése