20201101 vasárnap Halottak napja
1/2 10-kor ébredtem. Az időjárás kegyes és nem esik az eső. Pétert és Tibcsit is felhívtam, hogy ha mennek ki a temetőbe, akkor a nevemben is vigyenek egy-egy szál virágot.
Készítettem egy gyors reggelit. A kenyerek megkenve kőrözöttel, rajta egy szelet főtt füstölt tarja, hozzá csípős paprika, mellé lágy tojás és tejeskávé.
Egy óra múlva indultunk a temetőbe. Vittünk magunkkal mécseseket és Áron választott a virágosnál krizantémokat és ő vezetett az urnákhoz is. Ott meggyújtotta a mécseseket, én pedig betettem a virágokat a tartókba.
Beszélgettem Rózával, Nóra nagyival és Klárival, miközben nem szégyelltem Áron előtt, hogy sírok.
Eljövett felváltva meséltünk egymásnak meghalt szeretteinkről különböző történeteket, átélt emlékeket. Áron belémkarolt, mert az amúgyis rossz szememmel a sírástól és a maszk miatt bepárásodott szemüveggel szinte semmit nem láttam.
Hazafele menet főleg Áron mesélt. Elmondta, hogy van egy új barátnője, aki kínai és Amerikában fog egyetemre járni. Nekem pedig csak annyit mondott: "Apa, azt tudnod kell, hogy én szinte mindenben a 19 év alatt tőled tanult értékrend szerint élek."
A mai nappal kapcsolatban azt mondta, hogy ha Emőkéék levisznek engem Dömsödra, akkör ő is szívesen csatlakozna és segédkezne az ottani feladatokban, de azt szeretné, ha utána én is visszajönnék velük Gazdagrétre. Most, hogy már délután három óra van, ez semmikép nem fog menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése