Cserépkályha

20210204 csütörtök

11-kor indultam el otthonról Dömsödre.

Az egy őrás  busz úton folytattam a Solohov: "Feltört ugar" olvasását. Akik politikai előitéletek miatt nem olvasnak Solohov-t, azok meglopják magukat. Egyébként is a prejudikáció az emberek egyik nagy hibája.

Itt Dömsödön még nincsen nyár, de a tél egy kicsit alább hagyott. 15 fok van és szikrázó napsütés. Rátettem egy lapáttal a fűtésre, begyújtottam a cserépkályhába is.

Úszni még nem merészkednék a Dunában, azt majd csak három hónap múlva, de egy bő fél órát kajakoztam és csak délután háromkor értem vissza.  

 Bekaapcsoltam a szaunát. Unicum, halászlé, nagy a  jólét.. A ház belső hőmérséklete fokozatosan emelkedik.

Vacsorára megmelegítem a sült csirkeszárnyakat, hozzá kenyér, kovi ubi és csípős paprika. Csak arra kell ügyelni, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön. Ha van egy 

kicsit égett rész, az a szemétbe, a csirke csontjai a Pongó zacskójába, a csípős paprika magjai a palántázó boritékba, a többi a gyomromba.

Közben teljesen leégett a fa a cserépkályhában, be lehet zárni az ajtaját, onthatja a neleget. az egész házban, segíthet a cirkónak, hogy mielőbb 20- 23 fok legyen. 

Kilenckor már 17 fok van. Valami 20 másodpercenként állandóan csippan egyet, remélem, hogy nem a széndioxid érzékelő.  Holnap ki fogok hívni egy szakembert, hogy ellenőrizze le a rendszert.