20190305 kedd
Hat óra előtt szólt Áron, hogy ébresztő, de az igazság az,
hogy már korábban többször felébredtem, mert szorongtam attól, hogy elkésünk. ½
8-ra volt meghirdetve a találkozó és 8-kor az indulás a Műcsarnok melletti
parkolóból.
Gyorsan összekaptam magam és indultam le, hogy feltegyem a
síléctartót és rögzítsem rá a síléceket. Még fent kértem, hogy a leltár egy
példányát hagyja a kisszekrényen és az almát is tegye a tízórai csomagjába.
A síléctartó és a síléc felszerelése simán ment.
Áron közben bezárta a lakást és lehozta a sok cuccát (egy nagy
sporttáska, egy hátizsák és a kis gurulós bőrönd).
Időben indultunk és biztos voltam benne, hogy még ½ 8 előtt
ott leszünk a megbeszélt találkozó helyen.
Útközben elláttam atyai tanácsaimmal. Fogadjon szót a
síoktatóknak, tiltott helyen ne síeljen és ne síeljen gyorsabban, mint amennyit
a sítudása megenged. Apa, ne aggódj! volt a kurta válasz.
Hétre odaértünk és egy puszival elváltam a málhásként indult
fiamtól, mert nem akarta, hogy azon a 100 méteren segítsek. Mostantól öt napig kezdhettem az aggódást.
Mire ők elndultak én már hazaértem.
Az első dolgom az
volt,hogy megnézzem a szobáját, nem hagyta –e itt a személyi igazolványát és a
síbiztosítását, de szerencsére a szobájában csak a rendetlenséget hagyta hátra.
Levitem az autót a Regős utcai töltőre. Nagyon elszaladt a
nap. Nem sokkal 3 óra után megjelent Zsolt és tartottunk egy matek órát. A
bónusz az volt, hogy játszottunk egy sakkpartit. Ügyesen játszott és nagyon
kellett kapaszkodnom, hogy nyerjek.
Utána lementem az autóért. Több mnt 230 kmhatótávra
töltődött fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése