20190304 hétfő
Mire felébredtem Áron már elindult a suliba.
Kényelmesen megreggeliztem, majd levittem egyelőre csak az
egyik mágneses síléctartó talpat, hogy megállapítsam, hogy az autó tetőlemeze
egyáltalán acéllemez vagy műanyag-e. Nagy örömömre acéllemez. Ezt a talpat már vissza se vittem, inkább
lehoztam hozzá a másikat is és felszereltem a Áron síléceit.
½ 2 környékén
elvittem Zentai úrhoz. Elég
gyorsan végzett a tőle kölcsönzött sícipőhöz állítással. Előre kifizettem a
kölcsönzési díjat. Bepakoltam mindent (sícipő, bukósisak, síbotok) az autóba, a síléceket
pedig rögzítettem a mágneses tartóba és indultam vissza Gazdagrétre.
Mindent kipakoltam és indultam a Tüdőgondozóba. Hiába volt ½
3-ra időpontom 4 és fél óra múlva kerültem sorra. A nővér többször kijött és
nagyon kedvesen, nagyon udvariasan elnézést és türelmet kért mindenkitől, de
olyan nagy pulmonológus hiányuk van, hogy aki még van a páston, azok napi 16
órát dolgoznak, hogy megpróbálják pótolni az orvoshiányt.
Számomra az a jó hír, hogy a „röggönyön” talált foltok
ellenére nincs komoly probléma.
Egy hónappal ezelőtt egy kommentben bevallottam, hogy én
ehhez annyira nem értek és, hogyha megkérnének, hogy az egészségügyben ezt a
már országos méretű anomáliát oldjam meg, nem tudnék vele mit kezdeni. Maximum
azt tudnám tanácsolni az illetékeseknek, hogy emeljék fel az orvosok fizetését,
az talán megállítja a KSH szerinti folyamatos kivándorlást, mert az mégsem
tartható,hogy a Magyarországi orvosok átlag keresete nem éri el az egyes nyugat-Európai országokban
folyósított munkanélküli segély mértékét.
Azt nem tudom, hogy valaki meghallotta-e ezt az egyszerű
tanácsomat, de ma azt hallottam a
Kossuth rádióban, hogy a kormány azt tervezi, hogy az Egészségügyben dolgozók
bérét az ágazatban uralkodó állapotok tarthatatlansága miatt 2-3-4-szeresére
fogják emelni. Csak azt nem értem, miért kellett erre ennyi évet várni, amíg a
fél orvostársadalom elhagyja az országot.
Vacsorára fedő alatt megsütöttem két nagy csirkecombot és azt tálaltam fel a
maradék káposztás cvekkedlivel.
Áron feltette a régi sícipőit a Vaterára, megnyugodott, hogy
az apukája minden egyebet elintézett, készítette a csomagjait és a
szendvicseket a holnapi indulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése