½ 8 körül ébredtem. Legelőször Mannát kezdtem el hívogatni,
mert tegnap késő este még nem volt hajlandó bejönni és éjjel nagyon hűvös volt.
Nem jött elő, gondoltam majd később.
Kényelmesen megreggeliztem, majd kimentem, hogy rendbe
hozzam az IKEA ágy spaniferes rögzítését.
A levegő mára nagyon lehűlt és még a nap sem süt.
Manna végül ½ 11-kor hajlandó volt előkerülni. Lassan én is
összecsomagolok és elhagyom a bázist.
Délben megmelegítettem a levest, amit Áron meghagyott. Már
1:00 óra is elmúlt, amikor el tudtunk indulni.
A Csepeli felhajtónál nagy
dugóba kerültünk, amit csak úgy tudtam elkerülni, hogy utánoztam több előttem
haladóautóst, akik egy földúton keresztül jutottak a dugó elejére. Már nagyon
itt lenne az ideje, hogy az M0-on befejezzék a nagy dugókat okozó
felújításokat.
Hazaérve megdöbbenve láttam, hogy Áron szobája élhetetlen.
Nem volt időm sokat mérgelődni, mert óráim voltak.
A legjobb órám L. Pistivel volt. Mind a ketten úgy éreztük,
hogy az egy óra alatt sokat haladt előre, de az csak később fog kiderülni, hogy
ebből mennyi marad meg.
Az óra végén még felvettem neki pendrive-ra, szerintem
fontos segédanyagokat.
Később megérkezett Jozsó, akinek segítettük az én autómról
levenni és az ő autójára feltenni az IKEA ágyat.
Az óráim után igyekeztem valami vacsorafélét
összeeszkábálni, miközben Áronnal a
szobájában uralkodó rendetlenség miatt nagyon összebalhéztam. Szerinte
túlságosan ideges vagyok és úgy döntött,
hogy amíg le nem nyugszom, addig elkobozza a notebookomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése