Pizza

Áron ébresztőórájára ébredtem én is.

Ő ½ 8 körül indult el.

Nagy letöltésekkel kezdtem a napot, azután megreggeliztem, levittem egy ballon vizet a smaragdfánknak, kikísértem Mannát és elindultam D. Kati jóga edzésére.

Ez a kicsit több mint egyórás jóga legalább szembesít azzal, hogy egész héten milyen mozgásszegény életet élek.

Meg is fogom nézni a neten, hogy milyen jógagyakorlatokat tudnék hét közben egyedül is végezni.

A lábam hüvelykujján nem akar alábbhagyni a gyulladás. Felhívtam T. Gyuri barátomat, aki sajnos azt mondta, amit mondania kellett, hogy mutassam meg egy sebésznek. Mindig is tudtam, hogy ő nem egy jó orvos, mert egy jó orvos biztosan azt mondta volna, hogy ne törődjek vele, minden nap igyak meg egy üveg Unicumot, észre se fogom venni, hogy érzékeny és fáj.

Áron kevéssel 4 óra után jött haza és megkértem, hogy kísérjen el a sebészetre, hogy tartsa bennem a lelket. El is jött velem.  A betegfelvételen nem tudtak adni sorszámot csak legkorábban csütörtök délutánra.

Kijövet javasoltam Áronnak, döntse el, hol együnk valamit a Fehérvári csarnok emeletén, Gazdagréten a Pizzázóban vagy a kis kínaiban? Azt mondta a Pizzázóban.

Be is parkoltam a Pizzázónál és vártam, hogy Áron hozza a Pizzát és utána majd otthon megesszük.

Vártam, vártam, vártam, majd háromórai várakozás után kiszálltam és elsétáltam a Pizzázóba. A fiú már régen elment.

Otthon még majdnem a fele ott volt a konyhában. Nem kérek a pizzából.

Este 11-kor ment el nyugovóra. Az utolsó közlése az volt, hogy holnap majd nézzem meg a szobáját. Akkor lehet, hogy valami megmozdult benne. Ez már előre megnyugvással tölt el.