Áron be se szólt reggel,
amikor már majdnem ½ 8-kor elindult a suliba. Örülök, hogy legalább a kilincsre
akasztott tízórait nem hagyta itthon.
Reggelire két kis szelet
bundás kenyér, rajta szalámi, sajt és cukkini, mellé aludttej.
A Smaragdfa is megkapta a
reggel neki járó 5 liter vizet és úgy néz ki, hogy nagyon meghálálja a
gondoskodást.
G. Anna telefonált, hogy
szívesen Oszkár-ozna velünk Dömsödre. Ettől egy kicsit komplikálódott az
életem, de megoldom.
Először is feltettem a
csirke szárnyat paprikásnak.
Annával megbeszéltem,
hogy induljon el, és amikor Áron hazaért, mi is indulunk, és majd felhívom,
hogy hol vegyem fel.
Áron telefonja szokás szerint ki van kapcsolva. Közben
Anna már kiszámolta, hogy 15:30-ra lesz az M4-es metró Kelenföldi végállomásán.
Mindent (Mannát is) bepakoltam az autóba. ¼ 4-kor elindulok, de hagyok hátra egy üzenetet Áronnak.
Annával sikerült
találkozni, de azt javasoltam, menjünk vissza Gazdagrétre, hátha Áron közben
hazaért. Nem ért haza.
Elindulunk Dömsödre, az üzenetet módosítottam, jöjjön
utánunk busszal.
Kiskunlacházán még egy
percre megálltam a Gumipontnál, hogy jelezze, holnap reggel jönnék (téli >
nyári) kereke cseréltetni. Azt mondták, akkor ½ 7-re jöjjek, mert sok az
előjegyzett autó.
Egy óra múlva, a dugók
ellenére Dömsödön voltunk. Csak a házban ért utol Áron kurta üzenete: „Későn
érek haza. Indulj el.”
Még az esti vacsora előtt
berámoltam a hátsó ülésre a bezacskózott nyári kerekeket, hogy ezzel reggel már
ne legyen dolgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése