Reggel azzal riasztottam Áront, hogy: „9 óra van!” Először
még komolyan vette és még válaszolt is, hogy mit ijesztgetem, még nincs is 9, de
amikor reagáltam, hogy „Április bolondja.” akkor meg mérgesen válaszolt.
Ez a tegnapi hazatérés nem volt olyan egyszerű. Manna
ugyanis. Csak 2 méterre közelített meg
engem és határozottan közölte, hogy nem szeretne Budapestre jönni velem.
"Mikor érted már meg végre, hogy én itt születtem,
nekem ez a hazám."
Akármit csináltam, nem és nem jött közelebb.
Ezért ma reggel kénytelen
voltam lemenni érte.
Hét óra után felhívtam a futárszolgálatot, hogy egyeztessünk
időpontot, mert nekem ma le kell mennem Mannáért Dömsödre és az oda-vissza két
óra. Azt mondta a futár, hogy akkor ó 8:00 és 8:10 között jelentkezik a
küldeménnyel. Az kiváló, mert akkor ½ 9 körül el tudok indulni.
Amikor mejött a 3 TB-s külső HDD, gyorsan kipróbáltam és
konstatálva, hogy jól működik, bekaptam egy falat regggelit és indultam.
Ma persze, amikor nyitottam a kertkaput reklamált, "hol voltál?" és most
hízeleg.
Az Emőke túróját is bepakoltam, ami tegnap az izgalmak miatt
kimaradt, beállítottam a fűtés programját és indultunk haza. Az egész életünk
egy folytonos ide-oda utazás.
Útközben vettem magamba egy gulyáslevest, de csak a felét tudtam megenni, a többit hazahoztam.
Itthon Mannát kiengedtem csavarogni, az autó pedig (72
km-rel) felkerült a Gazdagréti úti töltőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése