Alakul a szabadlábra helyezésem

A reggeli vizitnél a doktor úr meglengette, hogy nemsokára hazamehetek.

A gyakori szédülést összefüggésbe hoztam a gyér folyadékbevitellel, ezért elhatároztam, hogy megjavulok, és többet fogok inni (most nem Unikumot, hanem vizet).
Meghozták a mai hízókúrás reggelit: üres tejbegríz és egy pohár tej. A bőséges reggeli után jött egy nagy vizit, ahol a tanár úr nem sok jót remélt az antikoaguláns váltástól.

9 és 1/4 10 között egy gyógytornász foglalkozott velem. Utána infúzió, majd érkezett a 14 napja megunhatatlan krumplipüré. Hiába mondtam a nővérnek, hogy álmomban zöldborsó főzeléket hoztak ebédre sült debrecenivel, de ettől nem lett semmi a pürében.
Ebéd után infúzió és szerintem vért is kaptam, de az is lehet, hogy csak vasat.

Délután jött Emőke, Áron és Zoli. Hoztak mindenfélét, kivéve ennivalót. Panaszkodásomra, hogy egyhangú a kaja, Emőke megkérdezte, hogy mit hozhatnak be kiegészítésként. A válasz az volt, hogy ne legyen fűszeres és pépes legyen. Végül valamilyen babyételben állapodtak meg.

Nem sokkal azután hogy elbúcsúztak, Áron visszatért egy zacskóval, benne négy üveg babyétellel. Vacsorára furcsa dolog történt. Hiába irigyeltem azokat, akik zsemlét kapnak, mellé sajtot, felvágottat kapnak, a nővér megkérdezte, hogy ugye én pépeset szoktam kapni? A tisztesség azt kívánta, hogy igent válaszoljak. Mit tesz Isten, behozott egy zsemlét felvágottal, sajttal és joghurttal. Nagy jóízűen vacsoráztam.
Beadtam magamnak a fraxiparint.