Egy darabig csak mondtam, csak mondtam Áronnak, hogy
mennyi az idő, azután egyszer csak eltűnt. Ekkor már olyan ¼ 8 lehetett.
Lassan én is készülődtem a felkelésre. Ilyenkor
program szilánkokból próbálom összeállítani a nap tervét. Ha sikerül a
prioritásokat is beállítani, akkor rögzítem.
A ma délelőttre tervezett ERSTE bank látogatást
áttettük péntek délelőtt 11-re.
Dél körül elindultam a NISSAN Gablini-be, hogy
Konkoly úr segítségével benyújtsuk az állami támogatáshoz szükséges kérelmet.
Autóm nem lévén a TESCO busszal közelítettem meg az irodát. Egy darabig
eljutottunk, de mivel sehol nem találtam meg az adókártyát, a száma pedig nem
volt elégséges a kérelemhez átmenetileg feladtuk.
Hazajövet a Katika gombás tésztáját ebédeltem és
próbáltam utána nézni, hogyan lehet a „nem találom” adókártyát pótolni.
Áron úgy jött haza, hogy hozott egy 2-est, meg egy
3-ast. Azt kértem tőle, hogy addig ne kapcsolja be a számítógépet, amíg az
olasz leckéjét nem tanulja meg. Mégis bekapcsolta, én meg „mégis” elvettem
tőle. Nagy balhé kerekedett belőle, még a ház is beleremegett. Azután
megtanulta, én meg visszaadtam a notebookját.
A vacsora sem ment simán, mert ő nem szereti a
csirkelevest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése