Katinál

Nem is vettem észre, hogy Áron mikor hagyta el a fedélzetet, de mire felébredtem, 7:30-kor már csak a Manna volt itthon.

Reggeli után elhatároztam, hogy mielőtt a nyakamba venném a várost az Adóazonosító kártya pótlásának ügyében, még egyszer átnézem az íróasztalon lévő nagy iratkupacot, hátha ott megtalálom, és ha igen, akkor megtakarítottam 3000.- forintot, amennyit a pótlásért kellene fizetnem. A kupac átlapozása hasznos volt, mert sok mindent ki tudtam dobni, másokat meg a helyére tettem, de végül nem ott találtam meg az elveszettnek hitt adóazonosító kártyát. Az öröm szempontjából ez mindegy, az a fontos, hogy meglett. REND A LELKE MINDENNEK!

Azonnal elindultam a NISSAN Gablini-hoz. Le is mentem a 139-essel a Gazdagréti út aljához, hogy majd a TESCO busszal megyek tovább, de arra olyan sokat kellett várni, hogy megelégeltem és inkább hazajöttem.

Itthon azonnal beszkenneltem az Adóazonosító kártya mindkét oldalát és egy email-hez csatolva elküldtem a Konkoly úrnak.

Csak a munka végeztével ültem le megenni Katika tejfölös tarkabab levesét.

Áron ½ 4 körül ért haza és rögtön leült a számítógép elé.

Pár perccel 5 óra után indultunk el Bárdos Katihoz. Arra nem gondoltam, hogy ilyenkor már csúcsforgalom van és több helyen dugóba keveredtünk, ami miatt a megbeszélt ¾ 6 helyett csak 6 óra körül értünk oda.

Kati kedvesen fogadott és rögtön belevágott a probléma közepébe. Hamar felismerte a helyzetet, hogy Áron meg én kölcsönösen nem vagyunk megelégedve az egymással szembeni viselkedésünkkel, ezért aztán vett egy tiszta lapot és először Áront kérdezte meg, hogy hogyan képzeli el egy napját, azután engem kérdezett, hogy annak melyik részletével nem értek egyet. A kettőből némi kompromisszummal összegyúrt egy napirendet és azt javasolta, hogy 12 nap próbaidőre ne szóljunk ez ügyben egymásra és március 13-án jelenjünk meg nála és mindenki adja elő, hogy véleménye szerint hogyan sikerült, vagy nem sikerült az eltelt 12 nap alatt megvalósítani mindazt, amiben ma egyetértettünk.

Hazafele invitáltam Áront, hogy ugorjrunk be a Kiskakukk étterembe, együnk valamit, mert épen vacsoraidő van, de ő azt mondta, hogy én menjek be, ő inkább hazamenne.

Emőke még hívott tíz óra körül, hogy minden rendben van-e.

Mire hazaértem Áron már aludt.