2017. március 26., vasárnap

A fűnyírás még nem megy


Vasárnap, mégpedig verő napfényes vasárnap. Egy kicsit odabújtam Áronhoz. Nem telt bele egy perc sem, megjelent Manna. Felugrott és közénk heveredve közölte: Én is itt vagyok.

A reggeli kényeztetés azzal folytatódott, hogy készítettem öt meleg szendvicset és abból hármat felvittem a lustálkodónak az ágyba és mellé egy bögre banán turmixot. Áron azt mondta a reggeli nem lehetett volna jobb.

Rendetlenség – Én 0:1. Megtaláltam a könyvet, aminek a héten jár le a kölcsönzési ideje. Viszont sehol sem találtam a spirál hurkás locsoló hosszabbító tömlőt, így azután a nélkül kellett elvégeznem az idény első locsolását.

Közben árgus szemekkel néztem, hogy rügyezik-e a smaragdfa és kibújtak-e már a zöldborsó ültetvényeik.

Délelőtt átmentem Gabikáékhoz egy kávéra. Visszavittem a vérnyomásmérőt, amibe hiába vettem és töltöttem a két AAA tölthető elemet, mégse működött.

Áront megkértem, hogy mielőtt elindulnánk haza, kicsit nyírja le a füvet. Közben átjött Levente. Judit küldött vele egy doboz kapirgálós tojást, meg a névnapomra egy hatalmas szelet tortát.

Levente átvitte Áront, hogy valamilyen kidőlt fát segítsen átcipelni Edináéknak, miközben megígérte, hogy majd segít füvet nyírni. Leventével elővettük az Excel függvényeket, mert várhatóan abból fog felelni. Közben Áron készített (illetve melegített)  Leventének és magának finom olasz kaját, rajta olvasztott sajttal.

A fűnyírásuk még nem volt az igazi, de majd később belejönnek.

Manna ki-be járkált, de egy idő után mondtam neki, hogy most már ne menjen ki, mert nemsokára indulunk.


Időben összepakoltunk és irány Budapest. M. Marikát útba ejtettük, mert kért némi banki tranzakciót .


Itthon rögtön kibontottuk a tortát és Emőkét is áthívtuk tortázkodni.
Én még megvacsoráztam, Áron pedig a notebookja híján rögtön leült az asztali gépemhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése