Minden weekendnek egyszer vége van

Bőséges reggelit készítettem és sikerült együtt reggeliznünk.

Nem sokkal később Miskolczi úr jött és megbeszéltük, hogy ad egy árajánlatot az aquaponiás házra, azután majd meglátjuk, hogy azt még az idén, vagy már csak jövőre építjük meg. Ehhez megígértem, hogy nézek a neten alumínium szelvényekből építhető vázszerkezeti anyagokat.

 Délelőtt, először Áron ment el Leventével focizni és kerékpározni, később Emőke is követte őket és átkerékpározott Ráckevére.

Úgy terveztük, hogy ma korán, de mindenképpen sötétedés előtt indulunk haza, pedig az idő most a legszebb. Erős napsütés van és nincs is nagyon hideg. Sajnos minden weekend-nek egyszer vége van.

Mannának elkezdődött a kijárási tilalom.

Az ebéd elmaradt, majd útközben nézünk valamit. A maga módján mindenki segített a bepakolásban és ½ 4 körül el is tudtunk indulni.

Szigethalmon megálltunk a tejszínhabos-nál, de most nem fagylaltokat, hanem hamburgert és gyrosokat vettünk.  Elvitelre (take away) kértük és még az autóban sem szabadott enni. Áron nehezen viselte ezt a megszorítást, úgy hogy ő egy falat erejéig felmentést kapott.

Hazaérve azután melegítettünk egyet rajta és azonnal befaltunk mindent.

Este bekapcsoltam a TV-t és megnéztem az Updike: Eastwicki  Boszorkányok-at. Később még az M5-ön, amit eddig még sose láttam, a „Büszkeség és Balítélet” c. filmet angol hanggal és magyar nyelvű felirattal. Ez jó gyakorlás lett volna, ha mindent értek, de csak a felét értettem.