Autó nélkül Dömsödre

Áron még ¼ 8-kor az ágyban Internetezett, majd 7:17-kor elindult. Az utolsó szava az volt, hogy a notebookját is vigyem le Dömsödre.

Én csak nyolckor kezdtem el készülődni.

Katika már reggel áthozta a tejfölös karfiol levest, amit ebédre szánt, mert neki el kellett mennie. Nekem nagyon jól jött, mert amúgy sincs mit reggelizni és én délben már nem leszek itt. Még egyet melegítettem rajta és tettem bele még egy evőkanál tejfölt és nagyon bereggeliztem belőle.

Emőke jött át ½ 10 fele. Odaadtam neki a maradék csirkemájat, a tejfölt, hogy az nem maradjon itt a hétvégére és a Mannát, mert autó nélkül nagyon bonyolult lenne vele bemenni az ERSTE bankba és onnan Dömsödre.

Az Alice Csoda országban könyvnek nagyon örült, bár azon egy kicsit meglepődött, hogy magyarul egyetlen szó sincs a könyvben.  Ja, kérem, ő már nem is teljesen kezdő az angolban.

Gyorsan összepakoltam és 10 óra után nem sokkal sikerült elindulnom. A bankban egy kicsit furcsán néztek rám, mert a két notebookkal és egy szatyorral úgy néztem ki, mint egy málhás szamár.

Körülbelül ¾ 12-re végeztem és indulhattam a Népligeti buszvégállomás felé.  212-es, busz, 59-es villamos, M2 és M3. Közben megálltam egy hentesüzletnél és sült kolbászt ettem édes mustárral, zsemlével.

A Népligetnél elcsíptem a 13:05-ös buszt, ami nagyon kényelmesen vitt Dömsödre. Közben nagyon jót tudtam olvasni a Madame Bovary -ból. A Dömsödi Gazdaboltban vettem egy zacskó elvetni való zöldborsót. A gyalogút közepénél Ágival futottam össze, aki rögtön átvett a málhából egy notebookot és azt a biciklije csomagtartójára tette. Közben elmesélte, hogy kapott egy állást a Dömsödi Gyógyszertárban.

Sikeresen megérkeztem a bázisra és még kihasználva napsütést a zöldborsóból elvetettem két 4 méteres csíkra valót.

Áron csak ½ 5 után érkezett meg, de nagyon örültem, hogy végre itt van. Bár már elég meleg volt a házban, gondoltam ráteszek még egy lapáttal és begyújtottam a cserépkályhába.

Közben Áronnak elmondtam, hogy mi volt a probléma a múlt vasárnapi záráskor. Én ugyanis vállaltam, hogy minden zsalugátert bezárok, a fűtést kikapcsolom és berakodok az autóba. Mindössze annyit kértem, hogy rámolja ki a mosogatógépet és vigye ki a szemetet, valamint a biót.

Már kint ültem az autóban és indultam volna, amikor Áron még fent Internetezett. Amikor végre lejött, bezárta a bázist és beült az autóba, meg is kérdeztem, hogy a szemetet és a biót kivitte. Igen – mondta – és ettől megnyugodva indultam.

Ma amikor megérkeztem azt tapasztaltam, hogy se a mosogatógépet nem rámolta ki, se a szemetet nem vitte ki, se a biót, viszont a háznak csak az egyik zárját zárta be, az istállót, meg egyáltalán nem.

Nem voltam túlságosan szemrehányó, csak elmondtam, mire azt kérdezte, hogy akkor most kivigye a szemetet meg a biót? Igen mondtam. Kivitte a biót és a szemetet már elfelejtette kivinni.

Javában Internetezett, amikor megkértem, hogy a „Kukacos”-ból hozna –e valamit vacsorára? Igen mondta és Internetezett tovább.  De ekkor már ½ 7 fele járt az idő. Én kitettem pénzt az asztalra. Hétkor mondtam neki, hogy ha már bezár a Kukacos, akkor nem érdemes mennie. Mondta, hogy mindjárt megy. Én közben megfürödtem, hajat mostam.

Most már ½ 9 van és még esze ágában sincs elindulni vacsoráért, ezért egy picit emeltebb hangon szóltam, hogy most már ideje lenne elindulni valami kajáért.

Végül olyan finom sült hekket hozott, hogy még most is nyalogatom utána a tíz ujjamat.