A próbaidőszak első napján, bár én csak később
ébredtem, de úgy érzem, hogy Áron időben elindult a suliba.
Reggeli után belenéztem a leveleimbe és online
megnéztem a banki ügyeimet is. A pénzügyi életem helytelenül penge élen táncol.
Nem is lenne ezzel semmi probléma, ha minden várható bevétel időben érkezne,
csak semmilyen váratlan kiadás ne jöjjön közbe, mert az bekavarhat.
Erre egyszer csak csönget a postás, aki hozott
8.400.- forintot. Emő mindig mondta: „Gabika, téged szeret a Jóisten.”
Megnéztem a nemrég Oscar díjat kapott Deák Kristóf:
Mindenki c. rövidfilmet. Tetszett, de számomra nagyon elgondolkoztató volt, hogy most büszke
legyek-e arra, hogy ez a film ilyen nagy elismerést kapott, vagy szégyelljem
magam, hogy – ellentétben a gyerekekkel - egy olyan társadalomnak vagyok a
tagja, akik egy percre se mernek szembeszállni a regnáló hatalommal.
Az ATM-ből felvettem szinte az összes pénzt, ami a
forint számlámon volt, hogy holnap reggel ki tudjam fizetni a Scenic turbó
felújítási költségét és a ki-be szerelés munkadíját.
Lementem a Nagyszeben téri könyvtárba, ahol kivettem
egy kezdő szintre leegyszerűsített Penguin Readers könyvet, hogy Emőke tudjon
belőle gyakorolni. Magamnak is hoztam néhányat, de azokat 6-os szinten.
Mire visszajöttem Katika hozott át lencsefőzeléket
meg resztelt májat, de olyan sokat, hogy csak a felét tudtam megenni.
Ami rossz hír, hogy Posta úr közölte, hogy csak
hétfőre tudja összerakni az autót.
Áron ½ 4 tájban jött haza. A tegnapi megállapodást
betartva nem zavartam a szobájában. Abban megállapodtunk, hogy én az ERSTE-s
megbeszélés után dél körül fogok elindulni tömegközlekedéssel és a távolsági
busszal Dömsödre, Áron pedig majd követ a suli után.
Vacsorára Áron megette a maradék lencsét, én pedig a
májból készítettem magamnak szendvicset.
Este átutaltam a postaládánkban talált számlákat és még
egy kicsit olvastam a Madam Bovary-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése