szédülés

Kicsit süt a nap, de hűvös van.

Ünnepnap reggelén éreztem, hogy nem állok stabilan a lábamon. Ennek ellenére elindultam a Dobos ABC-be egy fél kg vöröshagymáért és juhtúróért. Ott az üzletben is éreztem, hogy jobb, ha valamibe kapaszkodom.

Visszafele megálltam Gabikáéknál, hogy elkérjem a vérnyomásmérőjüket. Gabika nem találta, de azt mondta, ha Feri hazaér, akkor megkeresi és átviszi.

Emőke Viber üzenetét, hogy rendben megérkeztünk-e csak ma reggel olvastam.

Áron nagyon rendes volt és átvállalta a reggeli készítését. Sült tarja csíkokon volt tükörtojás és hozzá sajtos kenyér meg tejeskávé. Éreztem, hogy reggeli után valamivel stabilabban állok a lábamon.

Feri meghozta a vérnyomásmérőt, de sajnos a benne lévő AAA típusú elemek le voltak merülve, így nem sikerült a mérés.

Áron reggel óta a reggeli készítést leszámítva az Internet előtt ül. Bár mondogattam, hogy csináljon rendet a szobájában, mert jön Marika takarítani, és ha nem lesz rend, akkor visszafordul.

Feltettem a mélyhűtött gyalult tököt és egy külön lábasban a csirke szárnyat hozzá pörköltnek.

Miskolczi Marika megjött. Áronra rászólt, hogy egy kicsit pakoljon össze, mert ha nem, akkor az ő szobáját ki fogja hagyni a takarításból.

A szédülésre azt találtam a neten, hogy kevesebb só, no kávé, no alkohol és több folyadékbevitel. Megpróbálom mindegyiket betartani.

Közben begyújtottam a cserépkályhába.

Már kora délután elkezdtem Áront hívogatni, hogy készen van az ebéd, de erre csak este ½ 9-kor ért rá. A tökfőzelék és a csirkepörkölt Áron szerint is finom lett. Most még azt kellene elérnem, hogy Áron ne éjfélkor feküdjön le, és amikor lefekszik, ne vigye magával az ágyba a notebookját.