Mire felébredtem Áron már rég nem volt itthon.
Reggelire egy szál debreceni mustárral, egy lágy tojás és tejeskávé.
Annyi minden intézni valóm lenne a számítógépemen, de újabban olyan tetű
lassú, megérett egy kis hardware-software felújításra.
A pedikűr szalonban foglaltam magamnak holnap reggel nyolcra egy időpontot.
Egyszer szembesülniük kell egy lónak a patájával.
Gyöngyivel azt beszéltem meg, hogy kedden felhív, mikor mehetek a
könyvekért.
A Generali Ügyfélszolgálatát felhívtam, hogy Áron elveszett lakáskulcsainak
pótlása belefér-e a lakásbiztosítás
kockázatvállalásai közé. Minden további nélkül, csak küldjem be a kulcsok vagy
zárak számláját.
Katika paprikás krumplit hozott ebédre. Még mindig nem tudom, hogyan fogom
neki ezeket az ebédeket meghálálni.
Biztos, ami biztos rámelegítettem és a felét megettem.
Amikor Áron megjött a suliból, mondtam, hogy a másik felét neki hagytam.
A leckéket mellőzve leült könyvet olvasni, majd megfürdött és hajat mosott.
Hagyott egy kis pacsát maga után, de azt mondta, az majd felszárad.
Négy óra tájban biztattam, hogy menjünk le a Kulcsmásolóhoz, hogy végre
neki is legyen lakáskulcsa.
A számlát egyelőre nem sikerült beszkennelnem a Generali számára, mert az
asztali gépen Áron valamilyen vírust hagyott hátra.
Este már megint jóval elmúlt tíz óra, mire elolthattam Áronnál a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése