2017. március 24., péntek

nyombél tükrözés

Áron megint fél órával később indult a kelleténél.

A jó hír, hogy süt a nap és ma megyünk Dömsödre, a rossz, hogy előtte, délelőtt még át kell élnem egy nyombél tükrözést.

Katika már reggel hozta az ebédet, de én meg nem ehetek, és nem ihatok semmit a vizsgálat előtt.

Annyira készültem, hogy még meg is borotválkoztam.

A lányom hozott át névnapomra, csokit, innivalót, biztatást és puszit.

Igyekeztem időben elindulni, hogy 11-re odaérjek a Tétényibe.

A CBA előtt találkoztam Béja Marival és vettem ki pénzt a falból, hátha hálálkodni szeretnék majd a doktor úrnak a kínzásokért.

Sikerült is öt perccel idő előtt befutnom, azonban a doktor úrnak olyan sűrű volt az élete, hogy majdnem két órát kellett várnom. 

Az egyik asszisztens, akivel már korábban jó viszonyba kerültem, bizalmasan közölte, hogy egyre kevesebb az orvos és egyre több a beteg.

Megjött a doktor úr és kezdődhetett a vizsgálat. A nővérrel együtt mind a ketten végig biztattak, de a művelet olyan szar volt, hogy azt hittem nem élem túl. A doktor úr a tükrözést még megtoldotta egy kis biopsziával, miközben végig tudtam, hogy ő jót akar. 

Búcsúzóul azt kérte, hogy mához egy hétre hívjam fel a szövettan eredményekért.

Hazafele már lecsengett a szorongásom. Azonnal nekiestem a krumplifőzeléknek a kis fasírtokkal.

Mire Áron hazaért a suliból, már nagyjából minden össze volt pakolva, csak a Mannát kellett betenni a hordozókájába és már mehettünk is.

A TESCO-ba csak, mentünk. Miután leadtam a PET palackokat vettem három csirkecombot, Áron pedig üdítőt és sajtot.

Az úton már csak az ENVI kútnál álltunk meg és ott is csupán annyiért tankoltunk, amennyi egy darabig elég, mert április 1-től csökkenni fog az üzemanyagok jövedéki adója.

Az utolsó kanyar előtt beadtuk Pongónak a csontokat. Judit mondta, hogy holnap átküldi Leventét, mert szeretné, ha egy kicsit foglalkoznék vele Informatikából.

Megérkezve a bázisra, Manna közölte, hogy ő most világgá megy.

A házban számomra érthetetlen módon lett olyan meleg, amilyen lett. Két dologra tudtam csak tippelni. Vagy Marika járt erre és ő kapcsolta be a fűtést, vagy én hagytam bekapcsolva.

Áron notebookjának nem működött a töltője. Megpróbáltam megjavítani, de meghaladta a képességeimet. Rá kellett jöjjek, hogy ebben a dologban csak Laci bácsi és Imre tud majd segíteni. Addig Áron az asztali számítógép előtt múlatta az idejét.

Este még egy kemény csörte volt az ügyben, hogy meddig lehet bekapcsolva a számítógép.

Én már teljesen feladtam ezt a 8-9 órás lefekvést, de amit Áron művel: 12 óra -1 óra, az túlzás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése