2017. február 13., hétfő

Végre újra otthon


Arra ébredtem, hogy a jobb alkaromon a gyulladás nem akar csökkenni.

A rossz hír az, hogy Szőnyi doktor urat a hétvégén influenza teperte le, így ma nem jött be dolgozni. Sajnálom őt, de közben remélem,  hogy ez nem akadályozza meg a mai hazamenetelemet. Új jeget hoztak a karomra és meghozták a mai  gyógyszer adagot a fraxiparinnal együtt, de azt most nem tudom beadni magamnak, lévén a jobb karom be van bugyolálva.


Megjött a reggeli is, de ahhoz meg azért nem kezdhettem hozzá, mert jöttek értem és vittek a hasi és a szív ultrahangra.
A hasi ultrahang  előtt jól megvárakoztattak, mert nagyüzemben mentek a vizsgálatok. Maga a vizsgálat gyorsan lement, .de a közbenső telefonbeszélgetésekből megállapítható volt, hogy többszörös túlterheléssel küszködnek. Csak szakemberben és eszközökben van hiány, páciensből van elegendő, talán még sok is.


A két ultrahang vizsgálat között visszavittek a kórterembe, hogy megreggelizhessek. Főúri lakomát csaptam. Finomakat hoztak és tegnapról maradt még egy kemény tojás és egy banán is.


A szív Ultrahang előtt leültettek és egy óra múlva közölték, hogy most már csak 20-30 percet kell várnom és sorra kerülök.

A várakozás alatt tudtam beszélni Kádár úrral, akivel abban állapodtunk meg, hogy amikor már otthon vagyok, hívjam és pikk-pakk megoldjuk a kért pénz realizálását.


A szív ultrahang vizsgálatot végző doki nagyon meg volt elégedve a vizsgálati eredményekkel.


Visszakerülve a kórterembe, megebédeltem és elkezdtem csomagolni.


Jött Szilvi a gyógytornásznő és egy bő félórát foglalkozott velem.


A mentőautó meg van rendelve, de az is lehet, hogy csak éjfélre ér ide. Ehhez képest, már ½ 6-kor megjött és ennek annyira megörültem, hogy 60 másodperc alatt, mintha egy tűzoltó lennék, menetkészen felöltözve lettem indulásra készen.


Két olyan dolgot is magamhoz vettem, amire egyrészt nagy szükségem volt, but the other hand, tudtam, hogy Emőke le fog szidni érte. Az egyik a sétabot volt, ami az én helyzetemben elengedhetetlen, a másik egy jégakku, mivel a jobb alkarom még mindig gyulladásban van.

Felhívtam Emőkét, hogy most indulunk.

A mentőautó nagyon hamar ért Gazdagrétre. Emőke és Áron már a kapuban vártak és én éreztem, hogy boldog vagyok, mert a családommal végre itthon lehetek.
Rögtön lefeküdtem, miközben elhalmoztak mindenféle jóval. Áron megmelegítette az egyszer már kórházat járt zöldborsó főzeléket, amihez Emőke süt csirkemájat készített. Nagyon finomat vacsoráztam, majd eltettem magam holnapra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése