Nyombéltükrözés

Eljött a nap, amitől olyan régen be vagyok szarva. Kábán ébredtem. A reggelivel még várnak. Minden körülöttem való neszre, információra figyelek, mert attól függ az életem, a jövőm. Egyszer csak szólítanak a nevemen, visznek le a tükrözésre. A betegszállító útközben nyugtat, hogy mielőtt lenyomják a torkomon a csövet, fogok kapni egy lidokaint (spray). A helyszínre érkezve az ápolónő is nyugtat, hogy nem lesz semmi probléma. Maga a művelet csak pár percig tartott, nagyon kellemetlen volt, de simán túl lehetett élni.
Visszafele a beteghordozó elárulta, hogy elkapott egy információt, miszerint a tükrözés eredménye jó volt.

Amikor visszavittek, akkor kaptam reggelire egy tányér üres tejbegrízt. Nem azért üresen, mert nekem nem szabad kakaót, fahajas cukrot vagy lekvárt ennem, hanem azért, mert nincs. Ha egyszer innen kiszabadulok, megbeszélem a családommal, hogy mindegyikből veszünk egy nagy üveggel és felajánljuk a kórháznak adományként.

Közben Tibcsi érdeklődött az egészségem és a blogom felől. Adtam egy rövid helyzetjelentést és a blogról annyit, hogy azok nagyon rövidek lesznek, mert a kütyümbe naponta csak néhány kulcsszót tudok írni.

Emőke és Áron hat óra fele érkeztek. Nekik is tetszett az új kétszemélyes kórterem. Örültem az otthoni jó híreknek. Katika kitakarította a lakást, Áron segített Emőkének a rendcsinálásban és kémiából írt egy szerinte jó dolgozatot.

Nemsokára hoztak egy zsemlét valamilyen darált felvágottal és a figyelmeztetéssel, hogy nekem nem szabad megennem a zsemle héját, mert az felsértheti a sebet a nyombél belső falán. Ezt elkerülendő, minden falatot egészen pépesre őröltem a számban mielőtt egy korty kakaóval lenyeltem volna.
Amikor a fiam, lányom elmentek, még egy darabig olvasgattam a behozott Oscar díjas szakácskönyvet, aminek az ételfotóit a tíz éve elbúcsúzott Scheffi barátom készítette és az óta nagy gonddal és kegyelettel őrzöm.

Villanyoltás után még sokáig nem tudtam elaludni, mert a trombózisos jobb lábam minél magasabb felpolcolást kívánt volna a tíz napja elmaradt Sincumar és Detralex szedése miatt.

Éjszaka sem tudtam aludni, annyira fájt a lábam, miközben az elmaradt vérhígító jót tett a nyombélben kialakult vérzés gyógyulásának. Alvás helyett, gondolatban Berenics Anikóval konzultáltam erről az ellentmondásos helyzetről.