Intra Oral mikrokamera

Áron reggeli indulása 7:15-re sikerült. Én az egész induláshoz csak annyit tudtam búcsúzóul szólni, hogy a kosárban lévő almát vigye magával.

Nem sokkal 8 óra előtt ébredtem.

Adri telefonált, hogy csak azután tud indulni hozzánk az XP-s notebookjával, amikor a szerelő már végzett a rendelőben a pneumatika rendbe hozásával.

Mire Adri megjött, már én is felkeltem. Hozott két üveg házi készítésű baracklekvár, amiből az egyiket Áron, a másikat Emőke kapta.

A konyhaasztalon kezdtünk neki a kínai (Intra Oral) mikrokamera telepítéséhez az őskövületnek számító XP-s Compaq notebookra. Nem teljesen zökkenőmentesen, de végül sikerült feltelepíteni és még próbafelvételeket is készítettünk vele.

Utána átmentünk Emőkéhez. Egy finom tea mellett beszélgettünk. Helyesbítek: beszélgettek, mert a két nő mellett én szóhoz se jutottam.

Végül én vetettem véget a beszélgetésnek, mert el kellett vinnem a Scenic-et Csepelre a Posta Lacihoz a turbó felújítása végett.

Emőke megkapta a neki félretett harmad tortaszeletet, a csirkelevest, a grillcsirke maradékot és indultam. Emőke készített az útra innivalót. Hamar odaértem Posta úrhoz és mindössze annyi volt a kérésem, hogy az autó péntek reggelre átvehető legyen.

A visszautat a tömegközlekedésen a "Wolf of Wall Street" olvasásával töltöttem.

Itthon már várt Katika főztje, egy kis töltött káposzta, ami nem túl diétás, de annál finomabb volt.

Közben Áron hazaért a suliból. Emőke őrmester kezelésbe vette és megbeszélték a mai programot: addig lóghat a neten, amíg Emőke angol órán van.

Angolórája előtt még készített egy íííísteni (Róza ezt mindig sok hosszú í-vel mondta) brokkoli krémlevest, majd balra el.

Áron úgy döntött, hogy a hűtőben lévő csirkemell filéből fog valamit alkotni. Hát nem tudom, hogyan csinálta, de nagyon finom omlósan puha sajtos, tejfölös szeleteket sütött belőle. Egy szó, mint száz: a lányom és a fiam jobb szakács, mint én vagyok.