Már hajnali három óra van. Hol a saját lábfájásomtól nem tudok aludni, hol
pedig a szomszéd ágyon az aranyerétől szenvedő Rudolf állandó ki-be járása
zavar. Nem tudom eldönteni, hogy melyikünknek nagyobb a baja.
Közben lepereg életemnek az az 5-10 éves szakasza, amikor Norci lányom még kicsi volt. Érzem, hogy abból egy másik 200 oldalas blog könyvet tudnék írni, de még így végig gondolva is érdekes a történet.
1/2 5 fele próbálok újra elaludni, de a lábfájás nem enged.
Végül reggel 8 körül arra ébredek, hogy már a harmadik kísérletre se sikerül vért vennie a nővérnek. Visszaaludtam, amiből egy EKG-ra ébredtem.
Reggelire üres tejbegríz és tea.
Szákika érdeklődött a hogylétem felől telefonon.
A gyógyszer kiosztásnál kértem, hogy este kaphassak köhögés csillapítót, mert se én, se Rudolf nem tud a köhögésemtől aludni.
Adrival is beszéltem telefonon. Meg fogom fogadni a jó tanácsait. Sok folyadék és néha egy kis séta. A mai sétát azzal kezdtem, hogy a cuccaimat berámoltam az egyik üres szekrénybe.
A változatosság kedvéért ma mellkas röntgenre vittek le, de Szőnyi doktor úr még egy hasi ultrahangot is kilátásba helyezett.
Az ebéd szuper könnyített volt: köménymag leves és krumplipüré.
Nagy úr felhívott, hogy van egy vevő a huzikára. Ha az sikerül, akkor két millával közelebb vagyunk a villanyautóhoz.
Szőnyi doktor úr beígérte, hogy holnaptól bőr alá fogom kapni a véralvadás gátlót
Áron a suliból egyenesen a kórházba jött. Szinte húsz perc alatt ért ide. Beszámolt a kémia és matek órán tanultakról. Ma este már valószínűleg nem jönnek be látogatni, de jól esett a fiúval egy kicsit matekozni.
Este egy pohár tejet és egy joghurtot hoztak kímélő vacsora gyanánt.
Már azt hittem, hogy átaludtam az egész éjszakát, amikor felébredve kiderült, hogy még éjfél sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése