Ébredés 6:30-kor, de hogy megtudjam, hogy ennyi az idő, ahhoz először meg kellett találnom a mobiltelefonomat. Rácsörögtem, meglett.
Megnéztem egy videót, amit Béla küldött át.
Hallgattam Emőkére és Hunornak megírtam, hogy ne jöjjön és amikor mégis jött, hogy a magyarázkodást is elkerüljem, a kaput kulcsra zártam.
Nyolckor úgy döntöttem, hogy kezdődjön a munka.
A nap gyönyörűen süt, itt az ideje a fű nyírásnak. Nosza rajta, elkezdtem a fűnyírást. Sajnos a nagyobb teljesítményű fűnyíró el sem indult. Majd ha lesz autóm elviszem megjavíttatni. A kis 900 W-os meg állandóan leáll, amikor egy nagyobb falattal találkozik.
Még Jancsinak válaszoltam a levelére, azután körülnéztem odalent, mi lenne valami ennivaló. Egy darab szafaládét sütöttem meg és azt ettem mustárral és egy szelet pirítós kenyérrel (előtte egyet már sikerült odaégetnem) hozzá az elmaradhatatlan tejeskávé.
A nagy fűnyírásban és a jó levegőn egy kicsit el is pilledtem és ebéd után aludtam is egy sort.
Késő este megéheztem, de annyira el vagyok maradva a heti Duolingo haladásommal, hogy rendszabályozni kellett magamat, hogycsak milyen XP pontszám elérése után mehetek le valami vacsorát készíteni.
Mindkettő megtörtént. A vacsora (csak, hogy a blogolvasóimnak is összefusson a nyál a szájukban) pirítós kenyér vastagon megkenve tejföllel, rajta frissen sült sonka enyhén megsózva, mellé újhagyma karikák és csípős paprika és hozzá Egri bikavér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése