2014. december 29., hétfő

Lassan indulunk vissza Budapestre

Az ágyban még egy kicsit nosztalgiáztunk és egymásnak meséltünk emlék töredékeket, abból az időből, amikor még Áron nagyon kicsi (2-5 éves) volt. Nagyon jót szórakoztunk ezeken a visszaemlékezéseken. Én 9 óra után keltem fel, amikor már Andi lentről jelezte, hogy kész a reggeli. Áron még egy kicsit lustálkodott, de a reggeli végére ő is lekecmergett. Andival még felinstalláltuk Péter dropbox meghívója alapján a saját Dropbox-át. Becsomagoltam a Yamaha szinti billentyűzetet. Áron a hálószobánkban csomagolta össze a cuccainkat (két kis bőrönd és a notebook). Péter már korán reggel elment a barátaival autóval Budapestre, mert a Hungaro Ringen van valamilyen Rally-s rendezvény. Andi felhozta a pincéből a 43-as sícipőt és betette nekünk két nylon szatyorba, mert Péter már felhagyott a síeléssel. Andi kikísért minket a buszmegállóba. Sikerült elérnünk a 10:51-es A3-as buszt, amivel csak pár megállót kellett mennünk és onnan már csak 10 perc séta a Tiszai pályaudvarra. A jegypénztárnál ugyanazt eljátszották velünk, amit Miskolc fele a Keletiben, hogy a másod osztályon már nincs hely. Két lehetőségünk maradt: vagy első osztály pótdíj 3-4000.- forint, vagy az öt perccel később induló sebesvonaton megyünk, ami 2 óra helyett 2,5 óra alatt és Budapestre és csak 930.- forint pótdíj. Ez utóbbit választottuk. Megjegyzem, hogy még idefele rájöttünk, hogy az egész egy nagy átverés, mert amikor nekünk a különbözet kifizetése mellett meg kellett vennünk az I. osztályra a pótjegyet, akkor felszállva azt tapasztaltuk, hogy az nem volt igaz, hogy a II. osztályon nincsen már üres hely. Mindezt persze egy utasnak nagyon nehéz bizonyítania, mert a MÁV mondhatja, hogy azok a helyjegyek már elkeltek, de lehet, hogy az utas lekéste a vonatot. A vonat nagyon kényelmes volt. Áron elővetette velem a notebook-ot, én pedig olvastam a "The Scarlat Letter"-t és szorgalmasan kiírtam az ismeretlen szavakat. Áronnal azt beszéltük meg, hogy a délutánt Gazdagréten töltjük és csak holnap indulunk Dömsödre. Áron egy idő után bealudt. Ekkor elvettem az öléből a notebookot és megírtam a ma délelőtt történteket. A keletiből azonnal kaptunk egy 8-as csatlakozást, amivel gyorsan hazaértünk. Otthon rögtön érzékeltük, hogy elfelejtettük kikapcsolni a fűtést, de ez nem nagy probléma Áron kipakolta a kis bőröndjét és valamit összekalapáltunk vacsorára. Emőke örült annak, hogy hazajöttünk és meg is tudtuk beszélni a holnapi programot. Szerintem időben elmentünk aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése