½ 6-kor ébredtem.
½ 8-kor levittem az autót a Regős közi töltőre.
Vettem a CBA-ban friss tejet és két pár virslit. Nyolcra
elkészítettem a reggelit.
Áron bejelentette, hogy Ő inkább
ír az osztályfőnöknőnek egy pár sort, hogy nem tud menni az évzáró ünnepségre.
Nekem azzal magyarázta, hogy a fehér inge még nem száradt meg teljesen.
Szerintem meg csak a lógás, mindig csak a lógás. Mondtam neki, hogy ne írjon,
majd az inget kivasalom.
Én gondolom, hogy mi lehet a
dolog háta mögött, hogy Áron nem szeretne menni az évzáróra. Nem túl felemelő
érzés, ha egy 32 fős osztályban az ő értesítőjét adják oda 32-ediknek.
Végül ½ 10-kor elindult.
Lementem a postára a hátrahagyott
csomagértesítővel. Megérkezett Kínából a notebook táska. Sokkal jobb, mint amit
itthon találtam és csak fele annyiba került.
Amikor az évzáróról hazaérkezett,
máris indulhattunk volna Dömsödre. Áron azt kérte, hogy én vigyek le minden
szükségeset, neki csak Mannát hagyjam, őt majd ő hozza és várjam az autóban.
Lementem busszal az autóért a
Regős közi töltőhöz. Miután mindent bepakoltam, beültem az autóba és vártam.
Áron még fél órát internetezett, amíg nagy kegyesen lejött. Nem kellene ilyen
kíméletesen bánnom vele. Néha jobban fel kellene emelnem a hangomat.
Az első állomás, mint az lenni
szokott a TESCO. Áron azt mondta ő majd vásárol, arra ne legyen gondom, én csak
vigyem vissza a göngyöleget és majd a grillezősnél találkozunk. Meglepetésemre
az Auchan után a TESCO is megemelte 50 %-kal a sörös dobozok visszavásárlási
árát.
Azért teljesen én sem fogadtam
szót, mert a halasnál vettem egy kis doboz halászlé sűrítményt.
Kicsit nehezen találtam meg Áront
és a mobil telefonján sem volt elérhető. Mivel ez már korábban több alkalommal
is előfordult (nincs nála, lemerült), vagy el fogom kobozni a telefonját vagy
egyszerűen megszüntetem az előfizetését.
A következő állomás a Decathlon.
Áron itt úgy érezte, hogy elengedheti magát, mert az apja a bankkártyájával
sétál utána. Mindent levett a polcról, amit a június 30.-án kezdődő sporttáborhoz
gondolt. Szerintem az egyhetes sporttábor még az eddig befizetett 60 ezer
forinttal sem a legolcsóbb nyaralás, de hadd menjen a fiú. Viszont venni hozzá
még 60 ezerért szükséges tartozékokat, az már egy kicsit húzós. A focicipővel
és a fürdőpapuccsal még egyet is értettem, de a hálózsákkal kapcsolatban jobban
örültem volna, ha előkeresi azt a hálózsákot, amit a Nóra nagyinál használt, de
nem tudja, hogy hol van, a kétszemélyes sátorról pedig azt gondoltam, hogy
előbb nézze meg az Emőke sátrát, ami Dömsödön van kihasználatlanul. Egy dolog a
luxus, amit megengedhetünk magunknak és egy másik dolog a pazarlás, amit nem.
Mindent megvettünk, amit
szeretett volna.
A következő állomás Szigethalom.
Áron azt kérte, tegyem ki őt a „Hambi Király”-nál és úgy menjek a Karám hekk sütődébe, majd menjek
vissza érte. Rendben van, de azt javasoltam, hogy amit ő
vesz, meg amit én veszek, azt majd együtt együk meg Dömsödön.
Visszatérve a „Hambi Király”-hoz
nem találtam Áront és egy órán keresztül hívogatva csak azt hallgattam, hogy „A
hívott szám jelenleg nem elérhető.” Amikor előkerült, mondta, hogy ő már olyan
éhes volt, hogy megette, amiket vett.
Innen már megszakítás nélkül
mentünk Dömsödre.
Manna nagyon élvezte a birtokán a
szabadságot.
Én rámelegítettem a hekkre a
mikróban és, hogy tejesebb legyen a menü bedobtam az olajsütőbe egy marékkal a
mélyhűtőből elővett pomesfritből, majd elkezdtem falatozni, Áron pedig fent
internetezett.
Este, de még világosban nagy
locsolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése