Dubó Kati a vendégünk

Dubó Kati reggel írt, hogy elindult, de csak egyedül jön.

Áront nem tudtam lehívni, reggelizni, mert még pihent, ezért egyedül reggeliztem.

Amikor Kati írt, hogy már Kiskunlacházánál jár a busz, akkor elindultam érte. Áront is hívtam, mondván, hogy egyúttal piacozunk is, de neki nem volt kedve. Még azt is kérdeztem, hogy mit vegyek a piacon, mit szeretne ebédelni. Neki mindegy, csak ne zöldséges csirkelevest és hozzak olyan szúnyogirtót, ami nem büdös.

Katit időben felvettem a CBA buszmegállóban. Kicsit piacoztam vele.

Amikor megérkeztünk, Áron le se jött üdvözölni őt, amit Kati egy kicsit nehezményezett is.

Kati rögtön nekiállt a cseresznyét leszüretelni, én meg addig elültettem két paradicsom palántát.

Mivel csak 1-ig maradhatott, elmaradt az angol óra, meg se várhatta, hogy elkészüljön az ebéd és már csak arra maradt időnk, hogy ússzunk egy jó nagyot. Áront is hívtuk, de ő nem tudott elszakadni az Internet mellől.

A Duna vize kifogástalan volt. Elúsztunk Karcsi bácsi bódés hajójáig és vissza.

¾ 1-kor Katit kivittem a buszmegállóhoz. Áron nap közben egy percre sem hagyta el a szobáját és az Internetet, még annyira se, hogy üdvözölje a vendéget.

Kati mindent köszönt, sajnálta és furcsállta, hogy nem találkozhatott Áronnal és további szép napot kívánt nekünk.

Ezt a köszönést még hazaérve is megismételte a Messengeren (angolul). Azt már nem hagyhattam ki és az egész szöveget aprólékosan kijavítva küldtem vissza.

Áron nagy főzőcskézésbe kezdett és egy olyan finom lasagne-t csinált, hogy le a kalappal. Szerintem egy olasz étteremben sem szolgálnak fel ilyen finomat. Kati sajnálhatja, hogy ezt már nem várhatta meg.

Amíg az ebéd készült, én gazoltam a konyhakertben.

A locsolótömlő végére szereltem (az elveszett! helyére) egy új locsoló pisztolyt.

Még világosban tartottam egy főpróbát és egy nagyot locsoltam.

Áron vacsorára is a lasagne-t tálalta, de azért, hogy legalizálja, hogy ő minden kaját, ha lehet, felvisz a szobájába és az ágyban fogyasztja, majd a maradék és a koszos tányér legtöbbször az ágya alá kerül, ezért most nekem is felhozta, de ebbe az utcába nem sétáltam bele, kértem, hogy vigye le, majd lent az asztalnál vele együtt szeretném megenni. Sajnos ő már az ő részét (az ágyában) megette.

.

Szerintem a jó Isten nem vette észre, hogy milyen nagyot locsoltam, mert alig, hogy befejeztem egy nagy és órákig tartó zuhé kezdődött.