Duna

 Pünkösdhétfő van. Áron, ahogyan tegnap még este hatkor ígérte: „ne aggódj apa, fel fogom hozni a Mannát”, úgy nem hozta fel. Legkésőbb éjfél körül kérdeztem rá.

Ma reggel pikk-pakk minden szükségeset bedobáltam a piros kosárba, Áronnál még rákérdeztem, hogy felhozta-e Mannát, azután ½ 9-kor Manna nélkül elindultam.

Csak a Dobos ABC-nél álltam meg tejért és kenyérért.

½ 10-kor megérkeztem. Először feltettem a tejet a mikróba forralni. A reggeli megsózott, megpaprikázott zsíros kenyér hagymával, kolbászkarikákkal és utána tejeskávé.

Reggeli után irány a Duna.

Miután a Duna kulcs egy ideje nincs meg, Zoli bácsit kellett megkérnem, hogy a nála lévő kulcscsomóval legyen a segítségemre.

A stégre kiérve mindig átpillantok Pista bácsi stégjére, de ő már nincs. Ilyenkor csak annyit tehetek, hogy magamban mondom: „Pista, nyugodjál békében.”

Leúsztam Karcsi bácsi bódés hajójáig. A Duna olyan finom volt, hogy nagyon bántam volna, ha bármi miatt ma nem jövök le.

A vízből kijőve, teljesen felfrissülve meglátogattam Z. Gábort és Klárit. Két-három pálinka mellett receptet cseréltünk és elmeséltük egymásnak kutya- és macskatörténeteinket. Ehhez tudni kell, hogy Manna tőlük származik és a testvére náluk van.

Nagy feladattal kellett szembenéznem. A locsolás. A locsolótömlő toldaléka eltűnt. Sok minden eltűnik a kertből, de nem tudok mindent elzárni. 

A kúp padlásterében van egy kerekes tömlődob, de az nem biztos, hogy azt egyedül, segítség nélkül le tudom onnan hozni. 

Próba - szerencse. Felmásztam a létrán, a rendetlenségből kivarázsoltam a tömlődobot és óvatosan leeresztettem. Az majd holnap dől el, hogy egyáltalán üzembe tudom-e állítani vagy sem.

Vacsorára a hűtőben lévő csirkeleves felét megmelegítettem és egy pirítós kenyérrel megettem.

ő