Reggel Áron titokzatosan korán szeretett volna indulni a suliba és a szobáját is csak majd délután gondolta rendbetenni. Ezt nem engedtem, hozzá kell, hogy szokjon, nem hagyunk mindent úgy magunk mögött, mint eb a sza(ha)rát. Reggeli után magam is elkezdtem rendezkedni, majd felmentem G. Gyulához, hogy a megbeszélt lakógyűlési jegyzőkönyvet összeállítsuk. Csak a lánya volt otthon, ezért kértem, adja át az üzenetemet, miszerint ezt majd délután ejtjük meg. Emőnek átküldtem a Workbook-ból egy leckényit, ha ráér bent, akkor gyakorolhasson.
Megpróbáltam átutalni a 16 GB-s micro SD kártya árát, de a bank szervere bénázott, ezért az is elhalasztva. Feladtam ajánlva a ház nevében elkészített tiltakozó levelet. Arra gondoltam, hogy így a legegyszerűbb biztosítani, hogy a llegilletékesebb kezébe kerüljön a dolog. Már majdnem dél lett, mire el tudtam indulni a kütyü autós tartójáért a világ másik végére. Nem bosszantott a hosszú út, mert közben tudtam olvasni a könyvem. Az aktív tartó jónak ígérkezett, de kurva drága volt. Erre mondják, hogy többe került a hús, mint a leves. Kicsit szemerkélő esőben értem haza. Először megmelegítettem a tegnapról maradt spenótot és ütöttem rá egy tükörtojást ebédre. G. Gyulával közben holnapra halasztottuk a jegyzőkönyvet. Beszereltem az autóba a tartót. Drága, drága, de nagyon jó.
Mielőtt a fiúk megjöttek felhívtam a pizzázót, hogy vinnék 5-6 bélpoklos vendéget, de van-e az ellen valami kifogásuk, hogy az italokat hozott anyagból fedezzem. Semmi kifogásuk nem lévén becsomagoltam egy-egy nagy flakon buborékos, meg sina ásványvizet, egy üveg piroskát és egy dobozos sört. Azt is megkérdeztem, hogy beszélnek-e németül. Fél öt előtt megérkezett Áron és Kamel. Kértem, hogy időben induljunk el a pizzázóba, mert tudtam, hogy Kamelnek 1/2 6 körül már le kell lépnie. Mire elindultunk, már megjött Olivér, Bálint és Emő is. Ahogy beértünk már ott termett Csanád és később Judit is megjött Zéténnyel. Azt találtam ki, hogy a német gyakorlás vizsgájaként mindenki csak németül adhatja fel a rendelését. A vizsga nagyon jól ment. A fiúk többnyire nagy pizzát rendeltek, mi meg kicsit. A választás nehezen ment, ezért ráadásnak megtanultunk egy német közmondást is: Wer die Wahl hat, hat die Qual.
Kamelért hamar jött apukája, de azért szerencsére még be tudta küldeni a pizzát. A többi gyerek felment Csanihoz folytatni a bulit, mi még egy kicsit dumáltunk Judittal, majd hazajöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése