2012. június 28., csütörtök

eper lekvár

Emő már hajnalban a azámítógép előtt ült és intézte a kiállítással kapcsolatos dolgait. 
Emő telefonon adta ki a feladatot. A sok kiló epret mossam meg és a teljesen épeket tegyem fel egy nagy lábosban lassú tüzön főni. Azt hittem ennek a munkának soha nem lesz vége, de azután valahogy mégis elkészült. Tettem bele még egy kiló kristálycukrot és nagyon lassan hagytam rotyogni. Délelőtt megjelent Emőke. Amíg mentünk a Baumgartnerhez, mert a két autókulcsnak le kellett fényképezkednie az új cascohoz, addig velem jött és részletesen beszámolt a svájci két hetéről. A hátizsákjában nem volt túl sok önbizalom, pedig én azt szeretném, ha összejönne neki ez az au pair (babysitter) munka. Közben továbbmentünk a TESCO-ba. Mindketten vásárolgattunk. Én nagy élvezettel kipróbáltam az önkiszolgáló pénztárat. Mindent meg tudtam oldani, kivéve az árúk szorzását (amikor valamiből több darab van a kosárban) és az utalványok elfogadtatását. Vettem egy kész grillcsirkét és amikor hazavittem Emőkét, akkor azt megfeleztük. Finoman ráparancsoltam, hogy vegye be a gyógyszereit és bújjon az ágyba, hogy mielőbb meggyógyuljon.
Itthon a halászlét melegítettem meg ebédre, a csirkét meg betettem a hűtőbe.
Áront hazahoztam és kértem, hogy keresse elő a kütyüjét és azt a papírlapot, amiből kiderül, hogy mi a nyári szünidőre rendelt kötelező olvasmány. A kütyüjét, mint mondta, már karácsony óta nem találja, a papírt meg mintha a föld nyelte volna el. Végül Sawsan lefényképezte a papírlapot és átküldte e-mailen. Béla segített megkeresni a Robin Hood-ot, amit azután convertáltam, hogy valamelyik kütyün Áron el tudja olvasni.
Amikor Emő hazajött Áronnal felmentünk és segédkeztünk neki. Áron a pizza gyúrásában jeleskedett, én pedig a névjegykártyákat vagdostam és készítettem a salátát. Később megjött Emőke is. Jót tett neki, hogy egy nagyot aludt és már alig voltak nyomai a vírusos megfázásának. Mi hárman lejöttünk vacsorázni Emőkének, Csabinak pedig hagytunk ott bőve a kajákból, hogy közben tudjanak beszélgetni.
Norcikám, nagy szomorúságomra bejelentette, hogy felhagy a blogjának írásával, amitől tovább nő a közöttünk lévő távolság, de majd megpróbálom Skype-on és e-mailekkel bombázni, hogy morzsákat azért tudjak róluk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése