Először elindítottam Áront az iskolába, azzal, hogy legközelebb csak péntek délután találkozunk, mert ma Nóra nagyi megy érte az iskolába és ott is fog aludni nála. Kértem, hogy ügyeljen arra is, hogy minden, péntekre szükséges iskolai cuccot cigyen magával. Többször is megkérdeztem, mindent átnéztél a táskádban, nem hiányzik semmi. Persze, minden rendben van és indult. Még az erélyről utánaszóltam: "viszed a tronacuccot is?" Jaj azt otthon felejtettem, Erre ledobtam neki és újjongva ment tovább. Csak később vettem észre, hogy az üzenő füzetét is itthon hagyta. Elhatároztam, hogy nem fogok minden nap utána szaladgálni az iskolába. Ha nem elég neki, hogy rákérdezek és kérem, hogy nézze át a táskáját, akkor vállalja a következményeket.
Elindultam a lejárt EU-s egészségbiztosítási kártyáink meghosszabbítását elintézni. Ott két véglet fogadott. Balkán, mert a beérkező ügyfelek (nyilván mind analfabéta) nem választkatják ki az érintőképenyőn, hogy mire kérnek sorszámot, hanem ott áll egy alkalmazott és azt kérdezi, milyen ügyben jött. Mire én mondom, hogy "EU-s egészségbiztosítási kártya". Erre megérinti az "EU-s egészségbiztosítási kártya" feliratot. Milyen jó, mondom magamban, hogy kettőnk közül legalább ő tud olvasni. Viszont a kártya meghosszabbítása teljesen európai. Az ügyintéző elkéri a személyemet azonosító igazolványokat, valamint a lejárt kártyákat és nem ám "jöjjön vissza három hét múlva", hanem két perc múlva aláírásom ellenében átadja az új, immáron újabb három évre érvényes plasztik kártyát.
Itthon Emővel együtt ebédeltünk, majd Emő kiválogatta, hogy miket vegyek fel estéra a szinházba, mert ugyebár én nem csupán analfabéte, de még kiskorú is vagyok. lepihentünk egy órácskára. Utána még volt arra is időm, hogy elugorjak a TESCO-ba, hogy péntek délután már ne kelljen. A lazacot amit vettem, csak úgy lazán betettem a hűtőbe. Korán indultunk a Pesti Szinházba, hogy előtte még legyen időnk körülnézni a Vörösmarty téri könyvnapon. Nem volt jó ötlet, ahogy autóval mentünk be a forró városba. Egy ezresért sikerült leparkolnunk az Erzsébet híd alatti húgyszagúparkolóban, ahol totál részeg csövesek pár száz forintért felajánlották, hogy majd ők őrzik az autónkat. Közben találkoztunk Anikóval és P. Istvánnal, akik éppen a kihívott mentőautóra vártak, mert István az utcán lett rosszul. A mentőorvost még megvártuk, de miután láttuk, hogy az orvos nem esik pánuikba, mi is eljöttünk. Még arra is maradt időnk, hogy beugorjunk a Burger King-be egy csirkeszárnyas menüre eperfagyival. A könyvnapon annyi pénzt tudtunk volna elkölteni, amennyi pénz nem is létezik. Ehelyett csak két könyvet vettünk.
A Pesti színház Magdaléna c. előadása az évad utolsó előadása volt Ruzsa Magdival. A csaj egyszerűen fantasztikus.
Későn érkeztünk haza és azonnal nekikezdtem a lazac pucolásnak, feldarabolásnak és bepácolásnak. Egy adagot rögtön meg is sütöttem és így éjfélre már meg is vacsoráztunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése