CD tartó

Emő korán felment, hogy tudjon készülni a délelőtti indulására. Én hajnalban arra riadtam fel, hogy elfelejtettük este kitenni száradni Áron vizes uszodacuccait. Áront, még fél nyolckor is nehezen tudtam felébreszteni. Kérte, hogy csak még két percet hagyjam aludni, mert olyan jót álmodott és az szeretné folytatni. Ennek a kérésnek nem tudtam ellenállni. Én indulás előtt reggeliztem, de Áron ragaszkodott hozzá, hogy ő majd az úszástáborban fogja ugyanezt megtenni.
Megjött a vízvezeték szerelő úr és csak egy vadi új keverő telepben volt hajlandó gondolkozni. 1/2 11-re ígérte, hogy megjelenik az újonnan beszerzett csapteleppel.
Egyébként ma van a tábor utolsó napja és az autóban mondta Áron, hogy mennyire sajnálja, hogy ma már vége.
Onnan egyenesen Pátyra mentem R. Mikihez, hogy hátha tud adni anyagot  a fali CD tartó két oldalának a takarására. Meg is találta a megfelelő rétegelt lemez és azon nyomban le is szabta. Pénzt nem fogadott el érte.
Mire visszaértem már ott volt a mester, talpig új csapteleppel. Amíg szerelte leszaladtam venni Emőnek az útra magos zsemléket.
A csap is elkészült és Emő is el tudott indulni időben. Elkezdtem a pakolászást, de még csak Dömsödre koncentráltam. Ebédre a maradék grillcsirkét melegítettem meg és kovászos uborkával ettem. A lazachalászlét betettem a mélyhűtőbe. Úgy indultam Áronért a Sportmaxba, hogy onnan már ne kelljen hazajönnünk. Andrea és Áron közösen elujságolták, hogy ma már volt búvárkodás is, mégpedig palackos oxigén ellátással.
Még tombolt a nyár és a napsütés, amikor leérkeztünk. Én nem is tudtam ellenálni a Dunának és egy nagyot úsztam benne. Áron inkkább bevonult a hűvös lakásba és a kütyümön olvasta a Robin Hood-ot. Átmentünk Gabikáékhoz és bár még vacsora előtt voltunk, azért beküldtünk néhány kocka sárgabarackos pitét, Feri bácsi meg én, néhány pohár bort is hozzá.