Nagy csendre ébredtünk, de egyszer csak egy nagy koppanás. Emő lement és megnézte. Egy szegény madárka koppant a teraszajtónak és azzal be is végeztetett az élete. Én egy kicsit rendbehoztam a paradicsomokat. Volt amelyik új, magasabb karót kapott. Egy kicsit kikacsoltam és nagyon meglocsoltam, mielőtt még rásütne a nap. Szerény reggelivel kezdtünk. A saját sütésű kapros túrós burekhez újhagyma és tejeskávé. Emő vasal, Áron hivatalosan is elkezdte a vakációt és a számítógép előtt ül, én meg leáztatok egy adag bélyeget. Elhatároztuk, hogy mind a két helyen kiesszük a mélyhűtő tartalmát és átmenetileg nem teszünk semmit a helyére, hogy leolvaszthassuk a hűtőszekrényeket. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy sok mindent ki kell venni ahhoz, hogy ki tudjam venni azt amit most szeretnénk, egy nagyobb méretű és egy kisebb méretű csomagot (jelen esetben ez egy csirke far-hát és néhány kaparó volt). Ezek után szeretném visszatenni a sok mindent, de az valamiért nem akar beférni. Feltettem főni egy fazék zöldséges csirkelevest. Még délelőtt nekiálltunk elkészíteni a kovászos uborkát a két darab 3 literes üvegbe. Ezen kívűl pepaníroztam és megsütöttem a gombát, és közben készítettem egy nyári salát.
A kúp alatt ebédeltünk. A desszert egy kis görögdinnye volt.
Ebéd után kivittük a kis szörföt és nagyon jót úsztunk, fürödtünk a mi nagy úszómedencénkben, a Dunában.
Amikor Béninek megköszöntem a múlt heti kapor termést és meséltem, hogy a szárát, virágját betettük a kovászos uborka üvegébe, felvilágosított, hogy az ilyen meleg időben teljesen tönkre fog menni egy hét alatt. Ezért azután átvittem neki a két üveget felügyelet céljából. Későn indultunk haza Dömsödről, mert még este nyolckor is élvezkedtünk a napsütésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése