Én a szokásos 3/4 hétkor megszólaló Bartók rádióra keltem. Áron hamar összekapta magát és legszívesebben már indult is volna az úszás táborba. Elfelejtettük Dömsödről elhozni az egyik polyfoam gurigát, pedig Andra a lelkünkre kötötte, hogy miket kell vinnünk. Emő is kereste otthon az övéket, de az sem vezetett eredményre. Leellenőriztem az uszodatáska tartalmát, beleraktuk, ami még hiányzott és bőlére eresztett pénztárcával elindultunk a Sportmaxba. Andrea tudott kölcsonözni egy polyfoamot és azt is felajánlotta, hogy ha nem tudok jönni Áronért, akkor ő öt körül hazahozza.
Leperkáltam az egyhetes úszás tábor díját, aláírtam a szülői nyilatkozatot, hogy a fiamnak nincs semmi, a közösségre veszélyes betegsége, allergiája stb (csak rendetlen).
A bányában a cég jövőjéről konzultáltam B. úrral, de nem jutottunk a beszélgetés végére. Hazafele beugrottam a TESCO-ba.
Mire hazaértem Áron már Ilinél volt és ki is bulizta, hogy ott aludjon és majd reggel nyolc után jön csak haza. Ili ajánlott egy, szerinte megbízható vízvezeték szerelőt a mosdókagyló folyásának a megjavítására. Fel is hívtam azon nyomban, de csak elkeserítő dolgokat mondott. Mindegy, megállapodtunk, hogy pénteken fél nyolcra jön és megnézi, mit tud tenni az érdekemben.
Nóra nagyival megbeszéltem, hogy szerda délután el tudja hozni Áront a Sportmaxból. Meg is néztem neki, hogy a 187-esre hol tud átszállni.
Mire Emő megjött, addigra elkészítettem a vacsorát. Sült csirkemell kockák voltak a kapros, túrós sztrapacskával és saját érlelésű kovászos uborkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése