sulibuli

A hagyomány szerint Áron minden évben meghívja az egész osztályt meg a tanítóikat és a gyerekek szüleit Dömsödre, ahol rendszerint sok játék és eszem.iszom van. Áron már reggel hétkor arra ösztökélt, hogy menjünk már a piacra, mert mindjárt itt lesznek az osztálytársai. Nyugtattam, hogy ne aggódjon, 9 előtt nem fog jönni senki. Apiacon magunknak túrót és néhány paradicsom és csípős paprika palántát, az osztálynak pedig 20 csirkecombot vettünk. Hazafele beugrottunk a 12 vekni kárpát kenyérért a Dabi boltba. Én mind a kettőt soknak találtam, de K. Laci mondta, inkább ,maradjon meg belőle, minthogy kevés legyen. Végül mind a kettőből az egyharmada megmaradt.Már majdnem 11 óra volt, amikor ez első fecskék megjelentek. A gyerekek azonnal önfeledt játékba kezdtek. Ági néni, Ili és jómagam véllakoztam egy welcome drinkre unicum formájában. Gyanútlanul megkérdeztem, kinek van kedve egy kis maradék körömpörkölthöz. Csak Ági néni vállalkozott, mert mint mondta, már két éve vágyik rá, de csak sajátmaga miatt nem áll neki főzni. Beküldtünk egy jó nagy adagot és még meg is locsoltuk jó hideg sörrel. A fiúk közül etten vállalták, hogy elkészítik a tüzet három helyen - a két bogrács alatt és a kúp alatti grillsütőnél. K. Laci ahelyett, hogy irányította volna a kaja készítést, inkább rámbízta a csirkecombok grillezését és ő nekiállt a kolbászos lecsónak és a slambuc készítésének. Ez utóbbit én még soha nem ettem. Ez olyasmi mint a krumplis tészta, de a tésztája olyan lebbencses és az egész állaga egy kicsit lazább. Amíg a kaja készült, csapatostúl kimentünk a Dunára. Volt ott úszás, stégről ugrálás horgászás, sőt a Sevylor gumikajakot is elővetették velem a gyerekek. A haladóbb úszókat kiengedtem kettesével kajakozni, de a kezdőket én vittem ki felváltva. A gyerekek már kezdtek megéhezni, ezért elkezdtek csipegetni a hozomány, adomány sütikből és ropogtatni valókból. T. Zita közben felment a dolgozó szobába és ragasztgatta az Ági néninek szánt albumba az elmúlt négy év fényképeit.
A kaják nagyon jóra sikerültek, ha nem számítom, hogy a slambucban szerintem nem főtt meg puhára a krumpli és egy kicsit nyers maradt.
Ebéd után sikerült a gyerekcsapatot összeterelni, hogy egy kicsit ünnepélyes keretek között köszönjék meg Ági néninek a négy évi munkáját, mivel jövőre már nem fog velük foglalkozni, miután felsősök lesznek. Hárman szavaltak is búcsúzóul. Magam is elérzékenyültem, mert Áron olyan komolyan adta elő a versét, hogy még a madarak is abbahagyták a csiripelést. Ági néninek könnybelábadt a szeme, főleg akkor, amikor elkezdte lapozgatni az ajándék albumot. Akadtak problémás pillanatok is. Kiderült, hogy Áron kölcsönkérte Pista bácsi egyik horgászbotját, amit azután Alex egy nagy lendülettel bedobott a Dunába és búcsút vettek tőle. A Sevylor kajaknak elszakították a második üléséhez tartozó kajak fedőrészt, pedig a kajakozásnál szóltam a gyerekeknek, hogy aki úszik utánunk, az ne abba kapaszkodjon, mert az könnyen elszakadhat. K. Laci nyugtatgatott, hogy ha azt beviszem a Decathlonba, meg tudják javítani.
Hat óra tájban már mindenki elhagyta a buli helyszínét és kezdhettünk elpakolni a vendégsereg után. Arra figyeltünk, hogy a vendéket vigyenek haza a kenyérből, a meg nem sütött csirkecombból és főleg a cseresznyéből, nehogy ránk maradjon. Később, amikor átjött Feri bácsi adtunk nekik is a slambucból, no meg Rokkónak nagyon sok csontot. Kértem Gabikát, hogy holnap reggelig tehessek az ő mélyhűtőjükbe néhány csirkecombot, mert a miénkbe nem fért semmi. Lefekvés előtt mi már nem tudtunk vacsorázni.


.