Reggel kettesben ébredtünk, mert Áron a buli után Kameléknél aludt. Kávé, reggeli és elindultunk Emőkéhez. Telepakoltuk az autót Emőke cserepes virágaival, miután holnap indul Svájcba és ha a próbaidőn megfelel, akkor talán egy évig is ott lesz. Egy szó, mint száz nekünk adta az összes cserepes virágját. Visszafele csak őket tettem ki a virágokat nem és siettem, hogy tízre odaérjek az évzáró ünnepély kezdésére. Áron és Kamel már ott voltak. Nem kellett volna annyira sietnem mert a kezdés több mint fél órát késett. Amúgy olyan törökugratósan szervezetlen volt minden. A sportpályán tűző napsütésben folyt az ünnepség, de erről nem tehet senki, esetleg ha mégis péntek délután lett volna a rendezvény, akkor már nem lett volna ilyen meleg. A kis iskolai zenekar szépen játszott, de az erősítő csak a vokálisokat erősítette a hangszereket nem. A zenés nyitány után a mikrofonok túl hangosra voltak erősítve. Az összes kandeláberben égtek a HGL lámpák, senki nem törödik vele, kerül, amibe kerül. Különben kedvesek voltak a szavaló diákok, szép volt az ünnepi beszéd. Ha valamit hiányoltam, az az volt, hogy az igazgatónő a beszédében nem köszönte meg a pedagógusok munkáját. Az ünnepség második része, a bizonyítványosztás és a tanulók egyenkénti értékelése már az osztályokban történt. Nem igazán értettem, hogy miért nincs ott minden tanulója az osztálynak és miért nincs ott minden szülő. Ági néni többször is elérzékenyült, amikor egyenként értékelte a tanulók négy évi munkáját. Áron bizonyítványában egy közepes, a többi pedig jó, jeles és kitünő jegy volt. Ági néni meglepetése mindenkinek egy fagylalt volt. Amikor hazaértünk Áron olyan fáradt volt, hogy ruhástul elájult, ami azért nem csoda, mert Haszán mesélte, hogy a fiúk este 10-kor fejezték be a bulit és reggel már hétkor fent voltak.
Felvittem a cserepes virágokat és utána megebédeltünk, de Emő azt javasolta, hagyjam, hogy Áron egy kicsit kipihenje magát. Grill csirke volt káposztás cvekedlivel, tzatzikival és hagymás paradicsomsalátával. (se unicum, se sör, mert nem sokára indulunk). A kávé után mindent bepakoltam az autóba. Érzékeny búcsút vettem fogadott lányomtól. Adtam neki néhány svájci frankot, hogy a kutyák le ne pisiljék, meg néhány puszit és néhány tanácsot. Amikor már indulásra készen álltunk, csak akkor ébresztettem fel Áront. Még lecserélte az ünneplő ruháját, azután indultunk. Szigethalmon még beszereztünk három darab három literes üveget, néhány kiló uborkát, hogy a sok kaporszár és kaporvirág ne díszelegjen hiába, hanem készítsünk egy kis házi kovászos uborkát. Mellette beküldtük a fagylalt adagunkat. Emő kért rá egy nagy adag tejszínhabot, de csak azért, hogy azt pár perc múlva a földre ejse. Hamar leértünk Dömsödre és azonnal megtámadtuk a Dunát. Levittük a kis szörfdeszkát és nagyokat úsztunk hancúroztunk. Ilyen jó az idő és a víz eddig még nem volt az idén. Amikor bejöttünk én elpakoltam, Emő elindította a nagymosást és kimentek Áronnal tollasozni. Vacsi előtt még leültem blogot írni, Áron pedig valami mást csinált a másik számítógépen. Vacsira pirítós kenyéren volt a lazackenőcs újhagymával és csípős paprikával. Áronnak úgy látszik nehéz napja volt, mert amikor bementem hozzá égett a villany, kezében a könyv, szemén a szemüveg és közben mélyen aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése